Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Varga Dávid: Röghöz kötött mobilitás
Varga Dávid Röghöz kötött mobilitás í. JÍ 0 1. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Tiszán innen, Dunán túl, de még az Óperenciás tengeren is túl, a tüzes tengernek hetvenedik szigetj én, volt egy irtózatos kis kert. Abban a kertben egy irtózatos nagy, nagy kert. Abban a nagy kertben lakott egy öregember, annak volt egyetlenegy fia, úgy hitták; Bíró János ... — Na, te rongyember! Többet nem engedlek a sutban ülni! Szedd össze magad, és menj világot próbálni! Eredj szolgálni! — A fiú meg volt sértve, vette magát, összeszedelőzködött. Sütött neki édesanyja valami kis útravalót... Ment János, mendegélt, már igen-igen messzire jutott. Beért egy városba ... (Népmese) 1.2. Társadalmi mobilitásnak nevezzük az egyén, illetve a család társadalmi helyzetének megváltozását. Valamennyien már kisgyermek korunkban találkoztunk a társadalmi mobilitás jelenségével, hiszen mindnyájan hallottunk vagy olvastunk olyan népmeséket, amelyekben a szegény ember fia az aranyszőrű bárány segítségével megnevettette a búskomor király leányt, ezért ennek kezét és vele a fél királyságot elnyerte ... (Tanulmány) 1.3. Mivel az azonos foglalkozási csoportba tartozó, de más-más jellegű településeken lakók jövedelmei, lakásviszonyai és más jellemzői is eltéréseket mutatnak, (...) társadalmi mobilitásként kezelhetjük az olyan belső vándorlásokat is, amelyeknek következtében a lakóhely jellege megváltozik (községből városba, illetve vidékről Budapestre). (Tanulmány) Bíró János: — Tíz éve éltünk már B-n, amikor úgy döntöttünk, hogy máshová költözünk. Ölvastunk egy hirdetést az újságban: valaki P-ről B-re akar lakást cserélni. Találtunk egy közvetítőt, egy rokont, aki B-n lakott, vele üzengettünk a cserepartnereknek. Másfél hónap után jutottunk odáig, hogy ellátogattam hozzájuk megnézni a lakást, újabb egy hónap után ők is eljöttek, hogy a mi két lakásunkat megnézzék. (Bírónak és feleségének ez a második házassága; a feleségnek egy két-, a férjnek egy másfél szobás OTP-lakása volt; egyiket, az érvényes jogszabályok szerint, egy éven belül mindenképpen értékesíteniük kellett. Két gyermekük van, egy 10 éves lány és egy egyéves fiú. — V. D.) Meg is nézték, és fanyalogtak; közölték, hogy el sem tudják itt képzelni az életet. Mi pedig rájöttünk: hiába vagyunk a két lakással szerencsések, a kettőből is nehezen lesz egy ott, ahol élni szeretnénk. — Elhatároztuk viszont, hogy komolyan nekivágunk. Hirdetéseket adtunk fel, több változatban; cserelakást ajánlottunk fel ráfizetéssel, tetőtér-beépitési lehetőséget kerestünk olyan házban, amelyben, ha szűkösen is, de ellakhatunk a munkák idején. Az egyik változatba akkor még Pestet is bevettük, csak később döntöttünk végleg a vidéki város mellett. Ötven válaszlevél jött, de vagy harmincat rögtön szemétkosárba kellett dobni. Néhányról további levelezés után kiderült, hogy használhatatlan, mint pl. egy tetőtérbeépítési lehetőség, aminek az árán felül még élet járadékot is kért a tulaj, mert ebből akarta kifizetni a korábban felvett kölcsöneit, de mi közben nem tudtunk volna hol lakni. A legtöbb levél pedig eleve kétértelmű volt... 1.4. Közlöm önnel, hogy kettő szoba, konyha, komfortos, tanácsi bérű lakásom van. Ezt hivatalos úton eladni nem lehet. Én mivel gyermekemhez akarok költözni, ezt a lakást el 68
