Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Beke György: Egy elfelejtett erdélyi publicista: Kurkó Gyárfás pályája

nyomban viss2atér a tényszerű hétköznapiságba, az írás súlyát elsősorban a közéleti felelősségtudat és józanság adja meg. „Súlyos történelmi időkben nem lehet érzelmekkel egészséges népi politikát csinálni, hanem csakis a valóságból kiinduló józan politikával” — fogalmazta meg 1945. december 28-án Kurkó Gyárfás.

Az anyanyelvű oktatás3 a magyar gazdasági szervezetek és művelődési intézmények gondjai

Ez a józanság Kurkó Gyárfás írásaiban — gondolkodásában — a nemzetiségi létfeltételek következetes kiépítése. Publicisztikájában az egyenlőség jogi vonatkozásai után, illetve ezekkel együtt jelentkeznek az anyanyelvű oktatás sorsdöntő kérdései, aztán a szövetkezetek, gazdasági egyesületek, művelődési intézmények demokratikus átalakítása — megőrzésük révén — a jövő számára. Nem lebontani kell azokat a falakat, amelyek a közösségi jövő épületében állnak már, hanem beleépíteni őket a közös boldogulás csarnokába. A jövendő sajtótörténész, sőt, a társadalom történetének kutatója számára is nélkülözhetetlenek lesznek ezek a Kurkó-írások a korszak és abban a romániai magyarság hangulatának, létérzékelésének megértéséhez. Itt csak annyit kell újra hangsúlyozni, hogy ezekben a Kurkó-írásokban közélet és közírás szervesen fonódott össze, alkotott egységet.

Hasonlóképpen további távlat kell annak méltányos felderítésére, hogy Kurkó Gyárfás publicisztikája, gondolkodása tévedett-e, s mennyiben, miben tévedett, illetve milyen síkon igazolódott a későbbi évtizedekben az akkoriban keményen elítélt „magyar egység” kérdésében, ami végső soron félreállítását okozta. Azt már itt le kell szögezni, hogy Kurkó soha nem beszélt, írt „elvtelen” egységről, olyanról, amely egyképpen felölelhetné a demokrata magyart és a fasiszta bűnözőt. Kurkó eszménye — ez világosan kitetszik írásaiból — népi és demokratikus egység volt, széles körű, de feltétlenül népi egység. Az 1946-os őszi parlamenti választások után fogalmazta meg Kurkó: „A magyarság választási küzdelme hasonlított a 48-as szabadságharchoz, és megerősítette politikai öntudatát.” (Népi Egység, 1946. december 15.) Ezt a megerősödött politikai, közösségi öntudatot — az országos fejlődés nagy keretében, természetesen — Kurkóék a gazdasági kérdések megoldására kívánták irányítani. E vonatkozásban egyik interjújában fejti ki legvilágosabban közéleti elgondolásait. „Közművelődési ügyeinket például sokkal alaposabban sikerült kidolgoznunk — mondotta Kurkó 1947. január 10-én a Népi Egység munkatársának. — És ez nem egészen helyes, mert nyilvánvaló, hogy kellően körülbástyázott gazdasági alapvetés nélkül sem politikai, sem pedig közművelődési sikereink nem lehetnek állandóak.” Úgy vélte, hogy gondoskodni kell a bizonytalan helyzetben lévő javak jogi formáinak rendezéséről. Elsősorban a szövetkezeti hálózatra gondolt, de a gazdakörök és a közművelődési alakzatok további sorsára is. Elképzeléseiből mit igazolt vagy mit cáfolt meg az idő, ezt kideríteni nem lehet feladatunk.

Itt csak jelezhetjük, hogy ez a problémakör az utolsó, amely Kurkó Gyárfás publicisztikájában 1946-ban, illetve 1947 elején jelentkezik. A közélet porondján is mind kevesebbet látni, közírása megszakad, hogy majd később, 1949-ben a regényíró Kurkó lépjen elő újra. Valahogy jelképszerű, hogy utolsó közéleti megnyilatkozása éppen az irodalomhoz kötődik. A Népi Egység 1947. október 3-án hírül adja, hogy az addig külön egyesületekkel rendelkező román és romániai magyar írók, Zaharia Stancu javaslatára, egyesítették szövetségeiket. Az egységesítő tanácskozást Kolozsvárott tartották meg, s ezen felszólalt Kurkó Gyárfás is, aki Gaál Gábor gondolataihoz kapcsolódva azt fejtegette, hogy „a nemzetiségi jogegyenlőség nem valamilyen megmerevedett elv, hanem állandó mozgásban, fejlődésben lévő kérdés. Hangsúlyozta: íróinknak tudatában kell lenniök, hogy tovább kell lendítenünk a demokratikus fejlődést, és ezáltal jogegyenlőségünk is tovább fejlődik, tökéletesedik.” Ezt a ma is érvényes és hangsúlyozott gondolatot fejtegette utolsó nyilvános szereplésén, írók előtt, akik közé — a Nehéz kenyér, de publicisztikája révén nemkülönben — ő is méltán és vitathatatlanul odatartozik.

49