Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Alexandru, Ioan: A szegfű: Átváltozás: Donum lacrimarum: Önarckép: Anyám: versek: a fordító jegyzetével: Tóth István fordításai
loan Alexandru versei ^ .Az 1941 karácsonyán született költő munkássága talán a legszélesebb alapokon nyugszik az egész jelenkori lírában. Mindenekelőtt az erdélyi népköltészet hatását érezni rajta, hiszen a Kolozs megyei Pusztatopán született. így igen fogékony volt ifjúkorában, kolozsvári diákéveiben, az erdélyi román költészet kalsszikusai—főként Goga, Go$buc és Blaga — iránt is. Alapos tanulmányai során a kolozsvári, bukaresti, freiburgi, bázeli, acheni és müncheni egyetemeken (a hatvanas években) elősorban filozófiát és klasszikus (görög és héber) filológiát, de hittudományt és művészettörténetet is tanult. Sokat utazott Európában és a Közel- Keleten, ahol népe kultúrájának legősibb forrásait kutatta. Amint doktori disszertációjából is kitűnik, Pindarosz és Eminescu emelkedett hangvételű, bölcseleti tartalmú költészete állt hozzá legközelebb már a 70-es évek elején is. Ettől kezdve a bukaresti egyetem világirodalmi tanszékén dolgozik, és szinte évente jelennek meg himnuszkötetei: Imnele bucuriei (Az öröm himnuszai. 1973, amely már a hetedik kötete volt); Imne (Himnuszok. 1975); Imnele Transilvaniei (Erdélyi himnuszok. 1976); Legszebb versek (1976, magyarul); Imne (Himnuszok. 1977); Imnele Moldovei (Moldvai himnuszok. 1980); Imnele Jarii Románe§ti (Havasalföldi himnuszok. 1981); Pámint transfigurat (Átváltozott föld. 1982, válogatott versek). Ezek mellett fordításkötetei jelentek meg (az Énekek éneke és Pindarosz ódái) és értékes esszéi, tanulmányai a költészetről és a festészetről. Az az ódaszerű emelkedettség, amely költészetének alapvonása, Eminescu és Blaga óta a román költészet egyik legjellemzőbb hagyománya és nemzeti sajátossága. Tanulmányai mellett ez magyarázza a költő vonzalmát Pindaroszhoz és Hölderlinhez is. De Alexandru költészete egy árnyalattal népiesebb és egyben erdélyibb nyelvezetű nagy elődeinél (tudatosan használja az erdélyi román nyelv táj szavait), és ugyanakkor bizánci vonásokat is mutat. Ez utóbbi vonást Arghezitöl és Barbutól is örökölhette, de úgy tűnik, inkább eredeti görög és havasalföldi, valamint moldvai művelődés- történeti emlékekből merítette. Ez a széles európaiság, nemzeti sajátosság és erdélyi tájjelleg szerves egységet alkot Ion Alexandru ódáiban, amelyekből egyfajta ősi bizánci örökség, kozmikus békesség (románul: isihie) sugárzik. Költészetének talán az a megfoghatatlansága, hogy a legősibb hagyományokból fakadó korszerűség és a legszűkebb tájegységből sarjadó európaiság szellemi terméke. Versei közt vannak szép számmal történeti jellegű elbeszélések is a román történelem jelesebb személyiségeiről, de itt (terjedelmi okok miatt) inkább a rövidebb lírai darabokat választottuk az Erdélyi himnuszok és Moldvai himnuszok című kötetekből. (A fordító ) A szegfű Garoafa Nos szegfűm aki sok virág között A legistenibb vagy és a legdrágább Amint ajkam érinti húsodat Vérem meleg világosságként jár át 50
