Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Beke György: Egy elfelejtett erdélyi publicista: Kurkó Gyárfás pályája
minden nemzeti hagyományunktól teljesen meg akart fosztani. Nem kevesebbet, mint a nyelvünket akarták elvenni. Augusztus 23-ával azt hitték, hogy mivel hozzájárultak a nagy változáshoz, minden szabaddá vált számukra, port lehet hinteni a világ szemébe, és minket is be lehet csapni. Azt hitték, hogy mint »demokraták« ki tudnak irtani bennünket, és a Maniu-gárdák hozzá is fogtak a kivégzésekhez. A másik demokrácia, a haladó, mellénk állott. De nemcsak akkor állott mellénk, hanem mellettünk volt a 25 éven keresztül folytatott földalatti harcokban is. Nem is választhattunk volna más szövetségest. Ma az egész világ új életforma felé halad ... Messze előre vetített pillantással meg kellett találnunk azt az irányt, amelyet a romániai magyar népnek követnie kellett fennmaradása érdekében.” A nemzeti megmaradás egyenjogúságot kíván Kulcsszó ez: fennmaradás, gyakran visszatér Kurkó Gyárfás publicisztikájában; talán elsőnek nála, hiszen a romániai magyar irodalom és közírás majd csak a hetvenes évektől kezdve tér vissza mindegyre, igaz, most már kiérlelt, maradandó művekben, ehhez az alapvető eszményhez. A fennmaradás, megmaradás népi demokratikus — távlatában szocialista — alternatívája a publicista és közéleti vezető Kurkó számára a teljes nemzeti egyenjogúság. Közírásának tengelyében, összhangban a Román Kommunista Párt elveivel, a nemzeti egyenjogúság eszménye és az érte vívott akkori harc, a nemzetiségi létfeltételek kiépítéséért végzett mindennapi munka állott. Egyik legfontosabb publicisztikai megnyilatkozásában, Megalkuvással nem győzhet a demokrácia című, 1946. április 4-i vezércikkében, amely akkoriban széles körben visszhangzott a romániai sajtóban, magyar és román lapokban egyképpen, konkrét példákkal érvelve bizonyította, hogy „a demokrácia életképességének és elmélyülésének fokmérője a nemzetiségi kérdés megoldása”. Az egyenjogúság éppúgy létérdeke a nemzetiségnek, mint a román nemzetnek, amelynek építő munkájában őszinte segítőtársakra van szüksége. A nemzetiség jó közérzete ilyen építő erő.Ezért országos érdek az egyenjogúság biztosítása az élet minden területén, a jogalkotásban és végrehajtásban, az oktatásban és művelődésben. Rosszindulat, elfogultság, közömbösség vagy hanyagság egyképpen alááshatja az egyenlőség biztonságérzetét az emberek lelkében. A testvériség, az egyenjogúság kiépítésében minden tényező egyképpen fontos. Igen lényeges például, hívta fel Kurkó az igazságügyi hatóságok, minisztérium figyelmét, hogy egyforma elbírálás alá vonják a fasizmus idején hátrányt szenvedett, javaikat elkótyavetyélni kényszerült románokat és magyarokat, éljenek Erdély északi vagy déli felében. Kurkó hangúlyozta, hogy nem híve a sérelmi politikának, nem kívánja felhúzni a panaszok áradata előtt a zsilipeket, de az egyenlőség megteremtésének gondjait nyíltan kell megtárgyalni, ez nem sérelmi politika, hanem közös országépítés. Mindenkit egyképpen érintő közös ügyekben tartós megoldást csak a tömegek — románok és magyarok — együttes részvétele hozhat, ezért „szükség van az őszinte és nyílt beszédre, mert a bajok leleplezésével a demokrácia ellenségeinek bűntársaivá válhatunk.” Őszinte és nyílt beszéd, így jellemezhetnek Kurkó Gyárfás valamennyi publicisztikai írását. Stílusa láthatóan kerülte a virágos szavakat, a köznapi szóhasználathoz vagy még inkább a népgyűlési szónoklathoz állt közelebb, az olvasónak néha olyan érzése támad, hogy nem is írta, hanem diktálta a szövegeit. Néha azonban váratlanul felszakad belőle a rejtett líraiság. Gyűlnek már a pásztorok című írása, 1944. december 23-án, úgy indul, mint seregszemle a demokrácia növekvő erői fölött. De egyszerre egy gyermekkori emlék közepén vagyunk. Karácsony éjszaka a csíki faluban, az első világháború idején. Kurkó apja sebesülten fekszik a hadikórházban, anyja az éjféli miséről hazatérve arról mesél a fogékony lelkű legénykének, miért is van földi király, háború, szenvedés. A mesélő hang pátoszba csap át: a gonoszság erői „soha többé ne zavarják a béke és a szeretet ünnepét, és mindörökre a béke és a szeretet ünnepe lehessen a karácsony.” A jövendő regényíró, a Nehéz kenyér majdani szerzője készülődik ebben a vezércikkben. Igaz, ez kivétel Kurkó publicisztikájában. Vannak másutt is lírai hangulatú mondatai, de csak mondatok, a szerző 48
