Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Beke György: Egy elfelejtett erdélyi publicista: Kurkó Gyárfás pályája

tisztázta, hogy az 1944-es történelmi fordulat után egy időre megélénkültek a reakció erői is. Velük szemben a Román Kommunista Párt vezetésével a tömegeknek erőteljesen fel kellett venniük a küzdelmet. Nem lehet célunk részletezni az akkori romániai belpolitikai harcok folyamatát, csak utalnunk kell rá azért, mert ez a küzdelem drámai módon érintette a székelyföldi lakosságot is, néhol ártatlan emberek tízei estek a bosszút kergető bosszú áldozatául, és az első hetekben a demokratikus harckészség helyett a székelységben dermedtséget és létbizonytalanságot váltott ki. Márpedig a megindult forradalmi átalakulások és az antifasiszta háború érdeke volt az, hogy a székelyföldi nyugalom, tágabban az erdélyi magyarság küzdelme is hatékonyan támogassa a RKP és a román néptömegek harcát. A magyar tömeget felrázó és mozgósító lapra van szükség, ismerte fel Kurkó Gyárfás és a MADOSZ Brassóban élő több más vezetője. Annál inkább, mivel az Antonescu-idők szellemét átörökíteni próbáló némely bukaresti lapkiadvány, a Curierul például — amely- lyel az RKP legálissá vált lapja, a Sdnteia szinte élet-halál küzdelmet vívott — naponta rágalmakat szórt a MADOSZ-ra és az egész erdélyi magyarságra, ilyképpen szerette volna elválasztani a magyar haladó erőket a román munkásság és parasztság tömegeitől. „A demokrácia román erői, élükön a Kommunista Párttal s a haladó szellemű román sajtó, a Sdnteiaval s a Románia Liberóval az élen, pillanatig sem habozott — emlékeztetett első évfordulóján a Népi Egység. — A megtámadott magyarság s a MADOSZ segítségére sietett. Bátran verte vissza a támadást, s ezzel soha el nem múló hálára kötelezett minket. Ha nem áll mellénk akkor, mozgalmunk kezdetén, amikor sajtónk még nem volt, a szövetkezett reakció bölcsőjében fojtotta volna meg mozgalmunkat.”

De térjünk vissza a lapalapítás mozzanatára, az előbb megidézett szemtanú és résztvevő, Tiboldi Béla emlékezete alapján:

„Hosszas tárgyalások, szaladgálások után, amelyek csak nem akartak eredményre vezetni, Kurkó Gyárfás az asztalra ütött:

— Ha az illegalitásban meg tudtunk csinálni mindent, amit akartunk, most, a felszabadulás után torpanjunk meg?

Erre az aggodalmaskodóknak, a papíron számítóknak nem volt mit felelniök. Nem volt nyomda, nem volt papír, be sem volt szervezve előre az újság, nem volt sem szerkesztőség, sem távbeszélő, sem kiadóhivatal, sem távirati ügynökség, sem rádió, sem újságíró, és ami a legfontosabb, pénz sem volt. És mégis lett lap.”

A lapot előkészítő tanácskozásokon rendszerint Kurkó Gyárfás elnökölt, ezernyi egyéb elfoglaltsága mellett végig ott bábáskodott a lap indításánál. Mikor pedig 1944. október 22-i keltezéssel a Népi Egység első száma ömleni kezdett a rotációs gépből, a friss lapot elsőnek Kurkó Gyárfás, Bányai László, Szemlér Ferenc és Kőműves Géza vette kezébe, az első szerkesztők. Másnap reggel pedig régi MADOSZ-vezetők rikkancsolták a lapot a brassói utcákon. Mozdonyvezetők vitték ki a Székelyföldre. Éjszakánként, a nyomtatás befejezése után fegyveres munkásgárdisták kísérték haza a szolgálatos nyomdászokat és szerkesztőket — a brassói román napilap, a Drum Nou és a Népi Egység munkatársait —, mert csellengő fasiszta huligánok nemegyszer támadtak rájuk.

így indult útjára „Kurkó lapja” — ahogy a Székelyföldön nevezték — néhány nappal a kolozsvári Világosság alapítása után, vele és a temesvári Déli Hírlappal együtt (ennek szerkesztését 1944. augusztus 23-a után Takács Lajos dr. vette át egy időre, majd a lap Szabad Szóra változtatta nevét, így jelenik meg máig) mint a népi demokratikus magyar sajtó első termékeinek egyike.

Bűnös-e a nép?

Kurkó Gyárfás nemcsak egyik alapítója és névleges felelős szerkesztője volt a Népi Egységnek, de sűrűn megszólaló publicistája is. A lassan Brassóba gyülekező demokrata újságírók mellett — többségük a Brassói Lapok egykori szerkesztője volt — Kurkó lényegében első képviselője az újságírói tollat is forgató mozgalmi embernek, a későbbi időkben olyannyira általánossá váló újságíró típusának. Autodidakta módon megszerzett műveltség, harcos

45