Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Gellért Sándor: Emlékeim Gulyás Pálról
A halál közelségét tisztán látja. Azért mégsem mondhatnám pesszimisztikus költőnek. Hiszen a pantheizmus kizárja a pesszimizmust. Számára az élet is halál, s a halál is élet. Erre, utolsó példaként hadd álljon itt a következő verse: FŐHADNAGY FAZEKAS MIHÁLY ÚR ÍGY SZÓLT OLÁH GÁBORHOZ 1942. június 23-án hajnalban a föld alól: Gyere ide Oláh Gábor, hideg a levegő, fázol, hasztalan mennél már haza, a nyárnak nincsen parazsa — megátkozták a papok, jégbe hűtik a Napot... A régi otthon itt vár rád, itt leled paplanod, párnád, erre visz a költők útja, itt lesz a csöndes Kar-utca, — karodon villám cicázik, csontodon tűz karikázik! Könnyebb dialektikusán gondolkodni, mint szintetikusan látni. A dialektikus gondolkodáshoz csak társadalomtudományi ismeretek szükségesek, a marxizmus behatóbb tanulmányozása, a szintetikus látás viszont nagy tárgyi ismeretet követel, ráadásul egy bizonyos képességet az egymástól messze eső dolgok szerves egybekötésére. Gulyás Pálnak, ugye mondanom sem kell már, a világirodalom nagy eposzai és a magyar irodalom a kisujjában voltak. Ez a tárgyismerete. S mindent a legjobb szintézisben látott. Németh László azt írta, hogy irodalmunkban az Arany—Petőfi nemzedék, vagyis nemzeti klasszicizmusunk egy formai tökéllyel elébe vágott a lényegbeli tökélynek. Ezt Gulyás Pál is észrevette. A XX. századi „népi” írókat—költőket a nemzeti klasszicizmus folytatóinak tartja. Ez az irodalom több már a népi—nemzetinél, sokkal mélyebb; ő irodalmunk „kalevalai láncának hívja. S ide sorolja Erdélyi Józsefet, Sinka Istvánt, Tamási Áront. S szerintem ide tartozik ő is. Elsősorban. Hiszen ő a spiritus rectora a népi írók lapjának, a Válasznak. Szóval beért a „lényegbeli tökély.” Avagy nem az érződik-e ez utóbb közölt versében is, amelyikben főhadnagy Fazekas Mihály úr magához szólítja Oláh Gábort. Földessy Gyula tanulmányaiban kimutatta, hogy Adyt amilyen nehéz, olyan könnyű is megérteni. Maga Ady adja kezünkbe a kulcsot önmaga megértéséhez. Ugyanezt látjuk Gulyás Pálnál. Természetes, hogy ismerni kell az összes verseit. Válogatott versek itt nem segítenek. Összefüggő nagy katedrális az ő műve is, mint az Adyé. Lássunk egy idevonatkozó példát. A Professzor Németh Lászlónak című versében van ez a sor: „s a holdvilágtól ég kezünk.” Mi ez? Gulyás Pál valami romantikus lélek? Nem. Ő az Idea embere. Kölcsey szellemét arra kéri, hogy zengje el nekünk az élet Himnuszát, aminek a dallamát csak az tudja hárfára tenni, aki kinyújtja két kezét „és csontjain átsüt a Hold.” Ugyanaz a motívum, az a hit találkozik a két versben. Sőt, megtaláljuk egy harmadikban is, a Schiller- köszöntőben. Itt ki is mondja, hogy az idea, az Eszme halhatatlan. Az tartja fenn a létet. Tehát a Hold és holdvilág. Minek a jelképe a Hold és holdvilág? így magyarázza meg a Németh Lászlónak ajánlott versben: Visszük a túlvilági lángot, s hallgatjuk tört szívünk zaját, visszük az épülő világot, visszük Plátot, az Ideát. 36
