Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Gellért Sándor: Emlékeim Gulyás Pálról
Most lett igazán érthetővé főhadnagy Fazekas Mihály úr Oláh Gábort magához szólító szavaiban az utolsó két sor: karodon villám cicázik, csontodon tűz karikázik. Ugyanegy motívum az előbbiekkel és ugyanegy gondolat és jelentés: Oláh Gábor, rajtad is a halhatatlanság fénye fog ragyogni. Lámcsak, négy versben ugyanazok a jelek és jelképek, ugyanazok a vándorló motívumok. A Professzor Németh Lászlónak című vers egyik sora: „a mi hazánk Ó-Debrecen.” Csakugyan abban élt. Annyira, hogy mikor Oláh Gábor meghalt, az egyik tőle búcsúzó versében (négy verset írt Oláh Gáborról) Debrecent „falu”-nak írja. (Egy tizennyolcadik századi angol utazó nevezte Debrecent Európa legnagyobb falujának.) így írja: Mindenki elmegy már innen. Oláh Gábor elaludt. Elaludt egy csengő rímben. Itt hagyta ezt a falut. A „mindenki”-ben nagyon úgy érzem, engemet is beleértett Pali. Én éppen akkor voltam kinn a háborúban. Ó-Debrecen képéhez a nádas is oda asszociálódik. Hiszen még a kollégium is náddal van fedve. Csokonai fuvolája a nádasba gurult el. Debrecent egy másik helyen is falunak nevezi Gulyás Pál, harmadik falunak Tiszadob és Sárospatak után, ahol ő már csak a bánatot fonja a levegő guzsalyáról. Ady és Gulyás Pál Ady Endre után bizonyos értelemben Gulyás Pál a legeredetibb magyar költő. Miért állítom és állíthatom én ezt? Azért, mert csak ők ketten azok, akiknek a verseiben van filozófia és kimutatható jelképrendszer. Az Ady jelképrendszere egyezik a magyar nélköltészetben megbúvó jelképrendszerrel. Ott van például a ló-, a vár- vagy a páva-kép. A ló-képre példák: Lelkek a pányván, Az eltévedt lovas, A ló kérdez, Új s új lovat stb. A vár-képre: A vár fehér asszonya, Özvegy legények tánca, Új várak épültek stb. A páva-képre: A Lóri csókja, Felszállott a páva. Ady a képeket meghúzza, ezzel többek lesznek népköltészetbeli elődjeiknél, metafizikai jelentésűvé válnak. Az új várak szép piros lelkek. A magyar mező kipányvázott, véres, tajtékos ménje a magyar lélek. Ady jelképrendszerében ott vannak aztán az ő sui generis képei (Jó Csönd-herceg előtt, Az alvó Csók-palota, Délibáb ősöm Köd-városban), elsősorban ezekért írtam azt Anna Maijanak, hogy Adyban a Kalevala folytatódott, csak modernebb formában. Gulyás Pál jelképrendszere a Nap, Hold és Csillagok, azután az Éj, a Föld, a hó és a víz. Ezeket mint egy cirkuszi bűvész forgatja, keveri versről versre, de minden képzavar nélkül. A Nap mindig az életet, örömöt, boldogságot jelenti, a Hold a halhatatlanságot, a maximális létet, a Csillagok a költészet fejedelmi kertjét, szérűjét, udvarát, az Éj a halált, a megsemmisülést, a Föld sem lelketlen anyag: végtelen tér, amiben Móricz Zsigmond, mint Erdély utolsó fejedelme, bajuszával kormányoz. Az ember életében több forradalmon átesik. Gulyás Pál életében, mondjuk így, lelkében, a legnagyobb forradalmat a Kalevala jelentette. Debrecen költőinek—íróinak botanikus múltja, az ő egyéni fű-fa-virág szeretete, meg a kultúrmohósága vitte el a Kalevalához. A Kalevala juttatta, lökte aztán a pantheizmusba. Ez a filozófiája. Nem tudom, az nem a Kalevala hatása-e, hogy kanárit, csízt tartott a szobájában a falon egy kalitkában. A kanárit 37
