Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Gellért Sándor: Emlékeim Gulyás Pálról
Gell ért Sándor Emlékeim Gulyás Pálról JL eltűnő, hogy irodalomkritikusainknál vagy hibás látás, vagy rossz szándék: amikor Ady mellől nem hiányozhat Móricz (már csak a barátság miatt sem); Petőfi mellől nem hiányozhat Arany János (már csak a barátság miatt sem); ugyanakkor Németh László mellől rendszerint hiányzik Gulyás Pál. Pedig ők is ugyanolyan jó barátok voltak egymással, mint az előbb említettek, s mint Goethe és Schiller. Azt mondhatni, hogy Németh Lászlónak jóformán egyetlen barátja. Akit elfogadott, méltónak tartott az oldalán és aki bírta vele a versenyt műveltségben, tudásban is. Az idő az érvény pályája. Gulyás Pál írta le ezt a mondatot. Ami őrá illik a legjobban. Hiszen Arany János válogatott verseinek kommentátora azt írja, hogy az ő nevével csak a hatvanas évek elején találkozik. Én, lám, szerencsésebb voltam, mert már a harmincas években, szatmári kisdiák koromban hallottam róla és a verseiről. Azután még azt is hallottam Jakab Antal komámtól vele kapcsolatban, hogy Debrecenben a Juhász Géza szobájában együtt ültek: Kardos László, Gulyás Pál, Juhász Géza és még egynéhányan. Akkor hozták törvénybe a numerus clausust és Kardos László így sopánkodott: Mi lesz velem, mi lesz velem? Erre Gulyás Pál ezt a megjegyzést tette: Bár én volnék Kardos László, és te lennél Gulyás Pál! Ilyet csak az az ember mondhat, aki az élet és a halál közé egyenlőségi jelet tett, aki már leírta ezt is: Jobb kezemben egy görög könyv, bal kezemben egy lepény, főbe lövöm én magamat Hajdúhadház közepén. Ezerkilencszázharminckilencben Debrecenben tartózkodván én is megismertem Gulyás Pált. Gulyás Pállal a Dobozi-bérház őrtornyában Élt még Oláh Gábor. Először a kollégium nagytermében láttam. A karzatról néztem, milyen hévvel olvas fel Szabó Dezsőről. (Akkor volt Szabó Dezső hatvanéves). Azzal fejezte be a felolvasást: Míg élek, együtt harcolok vele. És élt még Gulyás Pál. Ő volt az Ady Társaság titkára. A vele való ismeretségem újabb élménye lett életemnek. A verseit már régebbről ismertem. Felkerestem egy este kinn a Dobozi-bérházban. A csengetésemre ő nyitott ajtót. Vézna, pápaszemes kis ember volt. Első megállapításom róla — ami később igaznak is bizonyult —, hogy Csokonai reincamá- ciója. Gulyás Pál fent lakott a Dobozi-bérház második emeletén. Könyvtárszobájának ablakai a régi temetőre néztek le. A szobában, körül a fal mellett, a polcokon és a szekrények tetején könyvek. Az asztal is teli volt könyvekkel. Azon kívül volt még ott egy hencser, egy kályha és két vagy három szék, de legjobban meglepett a falon egy kis sárga kalitka a drótjain ide-oda ugráló kis csízzel. Gulyás Pál nagyon kedvesen fogadott. Az első látogatásomtól kezdve valahányszor csak elmentem hozzájuk (legtöbbször vasárnap estére), mindig ott marasztott vacsorára. Sza27
