Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Márkus István: Egy élet társadalomrajza (I.): Túri Janka, nagyanyám (és a Túryak)
Ennyi után és ekkora nagy — a nyolc év folyamán voltaképpen meg is növekedett, a 25 éves idős lányból 33 éves aggszüzet formáló — korkülönbséggel. Ennek ellenére kerültek össze? Vagy éppen ezért? Megesküdtek és született öt gyerekük: Janka, Erzsébet, Elek, Gyula és Mária. Erzsébet az anyám. Itt mondom el — ide kívánkozik — hogy Túri Janka igazán szép lány volt. Szép maradt asszony korában, Hörömpő Eleknének is, öregasszonynak is, özvegyen. Vénséges vén korában sem csúnyult el. Szép volt a halálos ágyán is, a ravatalon is, 1955-ben, jóval fölül a 90-en. Nem a külseje miatt maradt annyi ideig pártában. Lehetetlen, hogy ez lett volna az ok. Nem is a házasságra, az asszonyi életre való testi vagy lelki alkalmatlansága miatt; hogy ilyen ok nem volt, a későbbiek során bőségesen kiderült, de előre is megítélhető lehetett. Viselkedése, erkölcse sem eshetett kifogás alá. Jó természete volt: kedves, csendes, jóakaratú. Társaságban, társaséletben is elfogadható: eszes, a városka leány- és asszonyi életének mércéjével: művelt is. Lapokat forgatott, könyveket is. Később is, egész életében, kiváltképp néhány megszeretett írót, Jókaitól Móráig. Zongorázott, énekelt. Szerény volt, soha nagyszájú, nem is beszédes, de hozzá szólni bárki okos embernek jól eshetett: figyelmesen tudta hallgatni a szót, s a kellő percben felhozni valami találó megjegyzést, kérdést vagy éppen elutasító, kemény, egy-kétmondatos ítéletet. Szemrevaló, bárki igényes férfiember életérdekeihez illő, kapós eladó lány lehetett. Különösen az után, hogy hazajött Pozsonyból, ahová 14 éves korában két egész évre adták fel „cseregyerek”-nek, német szót tanulni. És elsajátítani még, amit ott, az egykori koronázó városban, valódi polgárok fészkében okulni, felszedni lehetett. Ez a két pozsonyi esztendő felejthetetlen szakasz nagyanyám életében. Régen asszony volt már, sokgyerekes, gondokba merült családanya, még akkor is előfordult — többet mondok, szokássá vált — hogy nagyobb családi eszem-iszomok, névnapok, rokoni-baráti összejövetelek alkalmán, miután baj nélkül előállt a rengeteg étel és ital és lezajlott a hosszadalmas, de felpezsdítő nagy vacsora elegendő borral megöntözött táplálkozási szertartása, a tisztes háziasszony, Hörömpő Elekné, Janka-mama, közkívánatra mókázni kezdett. Játszani. Mit? Miket? Pozsonyban tanult, ott felszedett apró jeleneteket, tréfákat, „magánszámokat”. Németül. Pozsonyi dialektusban. Magyarul is tolmácsolta, a gyengébbek kedvéért. De még ez a szabad fordítás — megfelelő arcjátékkal kísérve, — ez is móka volt: fordítás is, ferdítés is és ez is Janka ötleteiből született, leánykori szellemi csapongásaiból vált utóbb rutinszöveggé, begyakorolt, mégis mindig elevenen megélt játékká. Egy másik Jankát láthatott felbukkanni a múltból, aki ott ült a vendégkoszorúban. A szép magyar kislányt a pozsonyi németek között, az otthoni-ceglédi kötelességek, a parasztmód merev viselkedési kötöttségek alól valamelyest felszabadult, táncokban forgatott, közkedvelt fruskát. Mik is voltak e lakoma utáni, elővarázsolt produkciók? Naiv, kissé szentimentális, kissé frivol, a finomkodást kedvtelve bemutatgató, ki is csúfoló monológok, versikék, énekek, két személyre írt, de (Janka sajátos figurázó, átváltozó tehetsége folytán) egyedül is eljátszható jelenetecskék. Mivelhogy a szép cserelány, miközben Rau pékmester vendégszeretetét élvezte — hogy aztán a kicsit fiatalabb Rau Magdolna jöjjön el Ceglédre, Túriék házába, ő is két kerek esztendőre, magyar szóra és a német kislányt tartsák itt jól és forgassák meg viszonzásképpen is — egyszóval a 14—15 éves, hirtelen kivirult Túri Janka Pozsonyban bekapcsoltatott a műkedvelő polgárlányok és polgárfiak színjátszó körébe. Előbb talán olyan szerepekben, ahol inkább előny, mint hátrány a magyaros akcentus, a tört német beszéd, nem sokkal később, (tüneményes nyelvtehetsége és utánzókészsége révén) már vérbeli német lányt, asszonyt is formálhatott. Még öregasszony-figurát is osztottak egyszer rá és milyen sikere lett abban! Senki nem mondta volna, hogy nem a pozsonyi-német az anyanyelve. Énekelni is ott tanult meg jobban, másképpen, mint 52
