Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Márkus István: Egy élet társadalomrajza (I.): Túri Janka, nagyanyám (és a Túryak)
Cegléden, (ahol csak a dalolásig jutott el). Sőt, Pozsonyban, Rauéknál, Magdolna tanárától zongoraleckéket is kapott. Ezért került utóbb, már a Rau-kislány csereidejében, zongora is az alföldi vasutascsalád otthonába? Elébb is ott állt, parasztosnál tágasabb házuk tisztaszobájában? Akárhogy volt, érdekes, valamire figyelmeztető ez a ceglédi zongora. Mint ahogy már az is, hogy Janka nagyanyámat kamaszlány korában — és előtte pár évvel már a testvéménjét is — Pozsonyba küldték. Igényekről és lehetőségekről árulkodnak ezek a jelek. Továbbá: a leányok polgári kicsiszolódásából származó többrendbéli haszon reményéről is, amit nyilván józan számít- gatás előzött meg. Megéri-e a ráforditott tetemes költséget? Nekik megérte. Ide tartozik, hogy Janka a színjáték, a zene és ének, meg a jómodor mellett Pozsonyban tanult meg jobban-szebben horgolni és hímezni s a varrás mellé szabni is, mégpedig „bécsi módra” is, „francia módra” vagy „franciásan” is, s ezzel értékes tudásanyagot importált az alföldi kisvárosba. így kenyérkeresőként, jövendő családanyaként is jobban boldogulhatott, megnövelve akarva-akaratlan önnön férjhezmenési esélyeit is. Annál különösebb, hogy Pozsony után, ha jól számolom, tizenhét esztendőt kellett (?) várakoznia. Visszatérve a későbbi familiáris vendégeskedéseket kísérő produkcióra: a pozsonyi két évben felszedett színészi, énekesi és tréfamesteri verzátusság, annak évtizedeken át épségben megőrzött anyaga került tehát elő ilyenkor. Az merült fel a mélyből, hogy ismét leporoltassék és megcsillogtassék. Hörömpő Elek halála után évtizedekkel is — vagy éppen akkor újra? amikor megint volt kik előtt és miért? — még 70 esztendős korában is kipirult, kivirult Nagymama e ritka percekben. Amikor már mi, kisunokák követeltük a „Néma házmestemőt”, a „Fogorvos és a másik, akinek a lábujja fáj” című, két szereplőt felváltva megjelenitő komikus jelenetet, meg „A Törpe és az Óriás” árnyjátékot, (ezeket a kedvünkért már magyarul adta), ráadásul az „Elisabeth und die Kiskacsák”-at, azt a kevert nyelvű énekes számot is, amit ez időben már legidősebb leánya, az ifjabbik Janka, azaz Jancsi néni kísért zongorán vagy gitáron. Azt is tudtuk, hogy ott, Pozsonyban többen — a többi közt egy író, egy Schriftsteller a legkomolyabban igyekezett rábeszélni a 16 éves Túri Jankát, lépjen színipályára, gyümölcsöztesse istenadta utánzó és figurázó készségét, kedvességét és szépségét. De hát erről szó sem lehetett. Most már a férjhezmenést késleltető feltehető okok egyikét is elvethetjük. Azt, hogy túlságosan szegény lány lett volna. A jelek nem erre utalnak. Hogy mijük volt, honnan lehetett az, és mi lett annak a vagyonnak további sorsa, fogalmam sincs. Adat, okmány, végrendelet nem maradt. Anyám családtörténeti elbeszéléseiben sem szerepel semmi, ami e tekintetben útba igazíthatna. Ez is Nagyanyám szemérmességének tudható be? Hasonló természetű tartózkodásnak, mint egyéb magánügyek esetében? Gyerekkoromban gyakran hallottam, hogy Túri József dédapám állomásfőnök volt Cegléden. El is hittem, persze. Ám az őskutatás során, a 40-es években előkerült okmányok széttépték a családi legendát. Sosem volt állomásfőnök. Még forgalmista sem volt. Nem is lehetett volna, megfelelő iskolázottság hiányában. Szimpla vasutas volt a jó atyus. Igen alul kellett kezdenie — Cegléden? még Bagón, ahol született? — ha az Államvasutak szigorú, sok fokozatú szolgálati ranglétráján idős korára az állomási portás tisztes, de kétségkívül szerény méltóságig jutott fel. Mennyit keresett az 1870-es, 80-as években egy efféle vasutas? Utána kéne nézni. Fix fizetést élvezett és ami még nagyobb dolog, nyugdíjjogosult volt. De a bére sem lehetett valami tüneményesen sok. Bizonyosra vehetjük hát, hogy nem egyedül a vasúttól húzott béréből tartotta el hét tagú családját, pénzelte a nagyszabású háztartást. Aligha kisparaszti vagy proletár szinten. Hanem a kisvárosi kis- vagy középpolgári, jobbanmondva kis-úri életvitelre emlékeztető 53
