Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Takács Imre: Április végi indítások: Szomorú ez, hogy szomorú: Elbeszélés három kisszékről: Májusi négysorosok: Éjjel hazafelé: Párhuzamos barázda: Mulató nóta: Megfutamodó Orfeusz: Életben kell maradnom... : versek

Ezért lett most egy seb az egész testem — lázammal, boldogtalanságommal, a hiánnyal. .. Találkozik az ember egy felnőtt lánnyal, és mégsem találkozik, mert mérgezett szavaktól félve kushad.

Az élet-iskola, mint elnevelő, nem mint alkalmas szóra fölnevelő: fölkészít a közömbösítő hűtőházra.

Nem a teremtő lázra, hanem erre — a görcsölő lehetetlenre, kín-keservre.

Itt töltöm csendes időm a magam vasalásában, a magamon ütött sebekben.

A hányezer kérdésre tudott válasz elhal bennem még az uccán botozó, megőszült, szép tetemben, holott még termékenyítőn elevenenben, mert életre ítélten muszáj ébren lennem.

Félek a sérüléstől,

de mintha az élettől félnék — mondom féltőn. Ha történik egyszer végzetes találkozás: nem lesz kibúvó, nem lesz hunyászkodás, aluvónak tettetve nem tudok menekülni, csak átkozott egyedüliségemből egyesülni.

r

Életben kell maradnom ..

„Életben kell maradnom!” — zárt parancsom, de naponta fölnyitogatom, végig-sírom.

Az életem ráfizetéses voltját nem számolják agyamban a számítógépek, mint segédek.

Túlélő képtelenség rajzolgat, mázol repkényt, tervez elibém kiskertecskét, vagy röptét fecskét.