Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Takács Imre: Április végi indítások: Szomorú ez, hogy szomorú: Elbeszélés három kisszékről: Májusi négysorosok: Éjjel hazafelé: Párhuzamos barázda: Mulató nóta: Megfutamodó Orfeusz: Életben kell maradnom... : versek

Félek — és meghalnék benned, mint lebomlott Mozart-agyvelő. Vagy újra-virágzanék?

Nem vagyok én már senki, csak amit sziporkázók magamtól a tehetetlenül menő időbe.

Bánatomat nem simogatom arcocskádra. Lehelném az eső utáni tiszta föld illatát.

Azt a fanyar finomságot őrzöm meg neked, amit a szerelem-nedvek árasztanak ...

Gondolom ezt, és te nem tudod, mit gondolok Párhuzamos barázda marad két rossz élet.

Mulató nóta

— reszelős hang —

Mulatok is ám sokszor, jól mulatok.

Beröhög a hangfalaimba Armstrong. Templomot raknak mások, mint Korniss Úr az István Király Múzeum kistermében.

Mi pedig a pálinkát isszuk hátul, a titkokat tudó cselédség szentélyében.

Amit Johann Sebastian Bach művel nálam, fölér egy értelmiségi karnevállal!

Passiói is ugyan élvezhetők,

mint a régi pásztorjátékok Sömjénben.

A siratás fölemelő szépsége úgy ád erőt, mint a szólalni-tudás rettegésben.

Mozart Requiem)ének a szólistái a nyolcadik tételben olyan úri módon számoltatják el Istent, oly’ királyi modorban, hogy magamban visszamondom minden sértődöttségemet. A halált se kívánom, mint mulatásomon kívül mást se.

Találkozók az uccán a Rézivei.

Itthon egy jót dalol a Csorba János bácsi.