Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Takács Imre: Április végi indítások: Szomorú ez, hogy szomorú: Elbeszélés három kisszékről: Májusi négysorosok: Éjjel hazafelé: Párhuzamos barázda: Mulató nóta: Megfutamodó Orfeusz: Életben kell maradnom... : versek

* * *

A májusban feküdjek rémületben halottaim közé, szakítsam meg kapcsolataimat az élőkkel?

— a halálválogatással játsszak közre?

Éjjel hazafelé

Messze van a kert éjjel, gyalogosan; testvérek között húsz kilométer.

Közelebb van nappal, ha jár a busz, de úgy akkor szegényesebb az élmény.

Nincs ez a holdvilág, a most így átlényegült traverzek elvillannak az ablakban.

Madárhangok se hallatszanak, csak a sürüdött ember-csivitelés.

Megyek, megyek, nem félek, és tudom, hazaérek, van még fele utamhoz három cigarettám, három nyelet borom az üvegemben, az üvegem pedig a tarisznyámban.

Isten szállt innen el, hogy légyen üres a bokrok teteje és a bokrok alja?

Letakarom a szemem, autó közeledik — nekem, a gyalogosnak sárga sárkány.

Hazavisz egy családot vagy egy szép szeretőt.

Párhuzamos barázda

Idelátszanak a széles mezők, idelátszanak az évezredek, a Földgömb szárazföldjei, tengerei.

Megbolydult gondolkodásom mindezt játssza nekem.

Egymagádban vagy te olyan szép, mint az egész. Szorzata vagy a sok szépnek, de szörnyűség lehetősége is — ezért félek.

23