Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Szikra János: Botfa: vers
Szikra János Botfa Buda Ferencnek küldöm Homlok síkja: Európa szívének hajszálrugója------Kagylócska: félig elálló fonográf, ultrahang-háló------Gyönyör vezénylő vesszője te jövővel viselőske------Nem fogadlak halottamnak körömcipős madaraknak ki élőm se voltál: adlak koporsó-bendőjű vadnak Pördülj, te dob! Én halottam háromnapos siralomban sem a zászló vörösébe csavarlak be, csak a szélbe fejtől-lábtól szép nyírfába becsuklak a napsugárba — könnyű a szél ravatalnak óceán zsákjába varrlak vadont átverő hahóval siratlak a nyári hóval : AMÍG A MÚLT MEGZSAROLHAT ÉLŐT ILLET GYÁSZ, NEM HOLTAT (Ének, te segíts meg!) Verssel körülírt botocskám Ural-kodó KámaVolgám dákszlovákba rontott ágam zsidótótkun cigányságom tatársvábba ojtott vérem én rühellett nemzetségem tűzből kipattanó karó te magányos lágerlakó nemzetközi dögcédulamenetjegyek kalauza táltosok beszélő botja háromfelé hasadt orca honfoglaló hadam doni fordulása, heil és coki HITTEM ÉN IS: A KÖZÉP EZ EPICENTRUMA A LÉTNEK — Én eleven holtélőcském