Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Szekér Endre: Fehér Ferenc ege alatt

események, irodalmi vonatkozások, néprajzi hivatkozások állnak össze. („Lendvarózsavöl- gyi hiedelem szerint, hogyha háromkirályokra eláradtak a patakok, abban az esztendőben jó bortermés volt.”)

A tájak „metamorfózisa” vezeti el Fehér Ferencet néhányszor a festészethez. Ács József festményeinek szociográfikus hitelességét figyeli, Nagyapáti Kukac Péter átváltozása — már egyértelműen verstémává vált. A Vasfű című verskötetében a költeményhez szorosan kapcsolódott a kép reprodukciója, mely még jobban „dokumentálja” „Csurai Mihály öntözőjét”, a „cséplőgép-aktot”, a „Szajna-parti ügyes” finánc-Rousseau-t idéző vonásokat. Máskor Konjovicöt, Bácska festőjét idézi a kánikulában izzó dűlők között. A népdalban élő „fekete” szín, gyászos motívumok ürügyén egy hasonlatban kedvelt művésztársára hivatkozik: a kolozsvári Gy. Szabó Béla fametszeteire. Másutt pedig Wanyek Tivadar festményei jelennek meg a korább már említett zenei kompozíciójú, „vázlatoknak” nevezett eredeti esszé-típusában. A Gozsdu Elek novelláiban megjelenő és levelében megfogalmazott idő-problémát fedezi fel Wanyek festményein: „Wanyek ablakai az időtlenség ablakai.” Közben az esszé szeszélyesebb útjain újabb összefüggéseket vesz észre: Antic fiatalkori rapszódiáit, Popovic hömpölygő verssorait idézve. A Vasfű című verskötetében találhatjuk Wanyek Tivadar Topolyai tél című festménye előtt című versét, a „vert falu viskók fejfái”-t, a tűzfalakat figyelve. Itt is megjelenik Wanyek festménye a verskötetben külön színes reprodukcióként — mintegy a vershez kapcsolódva. Az Ophelia című versét pedig Illés Árpád festménye is ihlette, a tündéri fátylakon átragyogó álomvilág. Míg Golnik című verse B. Szabó György Golnikról írt levelét idézi, az Övig földbe ásva című verskötetének borítóját, fedőlaptervét. Ez így fogalmazódik meg a versben: „neked a versem fekete orsón / nekem a rajzod fekete korsóm”

A költő esszéinek középpontjában legtöbbször az irodalom áll. Szivác természetesen neki mindig Szentelekyt jelenti, és utolsó nyaráról érdekes esszét ír — a vallani és a vállalni írói felelősségre híva fel a figyelmet. A vajdasági magyar irodalom mesterét versben is idézi Fehér Ferenc, a „porban fuldoklók szalmaszálát”, a „Proust atlantisz-vizébe” hullását. Csuka Zoltán „mérföldköveit” prózában fogalmazza meg, nem felejtve aktivista szózuha- tagát, kort megelevenítő versét, a Sorok egy télbehullt bácskai kisvároshoz címűt. (Nekünk, Kecskeméten különösen fontos Csuka Zoltán, hisz jelentős volt kapcsolata a Részvény Nyomdával, ahol Tóth László segítségével verskötete és a Szenteleky-levelezés is napvilágot látott a két világháború között.) A Híd régi évfolyamait Fehér Ferenc nemcsak a mai költő szemével olvassa és értékeli, hanem figyelembe veszi a topolyai napszámoselődök képzeletbeli látásmódját, véleményét is. Különös szeretettel és megelégedéssel fordul Csépe Imre alakja felé, és többek között egyik ismeretlen versére hivatkozik, melyet a szkopjei tragikus földrengés napjaiban írhatott. A Macedóniába küldött üzenet jól fejezi ki a szegényemberek sorsával azonosuló költő érzelmeit. Máskor pedig a gyermekirodalom gondjain tűnődve — az írói színvonal, változatlan igényesség követelményét fogalmazza meg. Cervantes Don Quijotéját idézi, melyet a hajdani szerző szerint az ifjak olvassák, a férfiak megértik, s az öregek méltányolják. Versben Don Quijote eszmélését így tömöríti: „Mint malomszámyakra leső bamba gyerek (— mert szárnyat nem adtál! — felbuktam veled.) ízem vagy, de már a múló kín tapogat: (bevert szájban vérkocsonyás fogat.. .„ Többször visszatér az „ifjúságnak” szánt irodalom problémáihoz, így többek között Antic véleményét idézve: hogyan ívelnek a gyerekolvasmányok a meséktől Dickensig és Faulk- nerig. Néhányszor szól a gyereklapokról, a Jó Pajtásról. Nem felejti Szabó Zoltán A tardi helyzet című szociográfiájának hajdani szőttessel kötött kiadását, örömmel üdvözli a hozzá igen közel álló Kovács Endre Doroszló hiedelemvilágának megjelenését. Közben megjegyzi, hogy milyen jelentősége van annak, hogy a szerző közölte adatszolgáltatóinak nevét. Hiszen ebben ott a kutatói szemléletben rejlik a kisember megbecsülése, alkotó társként való kezelése.

„A nyelvi válaszfalak” ellen küzdött és küzd Fehér Ferenc nemcsak ez esszéjével, hanem munkásságának jelentős részével. E tevékenységét részben az irodalmi esteken, találkozókon, tanácskozásokon való aktív részvétel is jelzi. De ennél még fontosabb költő-társainak

91