Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Kamarás István: Hol tartanak a hetedikek?

Jóval szegényesebb tehát az „öröm-tár”, mint művészi élményeik; öröm-hiányt, élmény-hiányt, inger-hiányt jelez. A „Hogyan jellemeznéd világnézeted?” kérdésre adott válaszaik valamivel határozottabbak voltak, mint jövőképeik. Heten úgy vélik, van valamilyen világnézetük. Négyen, B. Tivadar, V. Lukács, H. Lajos és Laci bácsi marxistának tartják magukat, ám mind a négyen másféleképpen. „Marxista vagyok, de a nejem jobban ismeri a marxizmust, mint én. A papok is jobban ismerik a marxizmust, mint mi”, jelenti ki V. Lukács, és mást nem is igen tud mondani világnézetéről. Elmeséli még, hogy szülei vallásosak, és anyjával, ha meglátogatja, az ő kedvéért ma is elmegy a templomba. B. Tivadar „nyitott marxistának” nevezi magát, ami annyit jelent, hogy mindent belevesz marxista világnézetébe, ami „bizonyítható”. Istent nem, mert a világegyetem tágulása meggyőző bizonyíték számára Isten nemléte mellett. Ugyanakkor az istenhit képviselte értékeket fontosnak tartja, és — emlékezhetünk — magát az emberséget tekinti az ő istenének. „Az a baj, hogy nem vagyok igazán marxista, még nem találtam meg a számomra legmegfelelőbb eszmerendszert”, panaszkodik. Társadalmi kérdésekben Lenint érzi mérvadónak, de tele van „politikai kérdőjelekkel”. Úgy érzi, hogy alakuló világnézetének központjában az ember áll, és ezt annak tudja be, hogy a keresztény erkölcs is hatással volt rá.* H. Lajos elmeséli, hogy szülei nem voltak sem vallásosak, sem materialisták, ő mégis konfirmált, és 15 éves korában elolvasta a Bibliát is, méghozzá a Tőkével párhuzamosan. Úgy érezte, hogy a Bibliát megértette, és úgy döntött: ez nem kell, ez nem az ő világa. A Tőkét ugyan nem értette meg, de annyi megmaradt belőle, hogy „életünket a munka határozza meg”. Most úgy látja, hogy „a Biblia, azon kívül, hogy az emberi kapcsolatokkal is foglalkozik, elsősorban a mennybe jutást és a tiltásokat jelenti, a Tőke pedig arról szól, hogyan lehet megélni. Most már mind a két művet bonyolultnak látom, de a világnézetem egy harmadik tényező alakította ki, az élet. Még ma is vallom, hogy a létminimum eléréséig a lét határozza meg a tudatot, utána pedig fordítva”. Laci bácsi apácákhoz járt iskolába, s máig hálás nekik. Hittanra is járt, persze, ministrálni is. A papokra is tisztelettel gondol, például azért, mert a lelkigyakorlaton olyan nyíltan beszéltek a szerelemről és a nemi kapcsolatról. Szeretetre és emberségre tanították a papok és az apácák, elsősorban ezt hiányolja a mai iskolából. Mai marxista világnézetét nem érzi ellentmondásban kamaszkora vallásos hitével, már csak azért sem, mert a marxizmus számára egy „gazdaságfilozófia”. Ez azonban nem elég, „az ember, a lélek és a szeretet is alapkövetelmény kell legyen”, hangoztatja. Korántsem zavarná a párt meg az egyház együttműködése, annál is inkább, „mert üres az ember, üres az élet, valamit már tenni kellene ellene, olyasmit, mint mi a Hetedikek körében”.

T. Sándor azt tartja felfogása lényegének, hogy „az ember ember legyen”, valamint a realitások tiszteletét, amit, emlékezhetünk, az igazság fölébe helyez. Hogy nő a vallás szerepe, őt nem lepi meg, mert „a papok bölcsebbek lettek, már nem erőltetik hitüket, és olyat kínálnak az embereknek, ami hiánycikk. Meg hát műveltebb is egyik-másik, mint egynémely párttitkárok, ez pedig sokat számít a világnézetek versenyében”. L. László ateistának vallja magát, ami számára annyit jelent, hogy tagadja az emberi butaságot és a bálványimádást. Úgy gondolja, rengeteg vallás van, és az is egy vallás, hogy ő hisz magában és a feleségében. „Ha mégis van Isten, játszik velünk”, teszi még hozzá. B. Árpád anyja és húga most is vallásosak, templomba is járnak, apja viszont ateista. Ő maga is járt ministrálni, sőt pap is akart lenni, de a templomba járók körében tapasztalt „kétarcúság” elriasztotta. A vallást ma „értékes és szép dolognak, kultúrahordozónak” tartja, és nagyon tiszteli az életükkel is bizonyító vallásos embereket. Számára „a természet az isten, mert a természet igaz és nagy titok”. A lelket „alaktalan szellemnek” tartja, megfoghatatlannak és szépnek. Erről „prédikál” az embereknek, nem erőszakosan, hanem halkan, beszélgetve.

* E sorok leírása előtt néhány órával tudtam meg, hogy találkozásunk óta B. Tivadar is elhagyta a hajógyárat, s jelenleg a kerületi pártbizottság gazdasági kérdésekkel foglalkozó munkatársa.

76