Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Kamarás István: Hol tartanak a hetedikek?

ellentmondó, de az ilyen típusú meghatározottságot kevésbé szigorúnak tartó hipotézisre alakult: arra, hogy vannak rések és üthető rések ezen az eléggé szigorú determinációs rendszeren. Arra épült, hogy kéthetenként, egy hétköznap délután is ki lehet törni a hétköznapi tudás, a hétköznapi meghatározottságok világából, alá lehet merülni, és többé- kevésbé sértetlenül felhozni a felszínre és meg is gyökereztetni az „ünnepnapi” értékeket. Illúzió volt-e, vagy volt valami alapja? Ha nem is perdöntőek a „Milyen szerepet játszik a művészet a mostani életedben?” kérdésre adott válaszok akkori együttlétünk értékének és hatásosságának megítéléséhez, hiszen egy csodás hatás is elmúlhat kemény tényezők hatására (s ha nem maradt volna vele a kegyelem, Paulusból ismét Saulus lett volna), még támpontul szolgálhatnak a kérdés megválaszolásához.

Ebben a tekintetben eléggé nagyok köztük a különbségek. Akad, mint B. András, Laci bácsi vagy V. Lukács, akinek életében minimálisra csökkent a művészet szerepe, és akad köztük hivatásos (L. László) és amatőr művész (N. Laci) is. N. István és G. Katalin, akik aktív versmondók és színjátszók voltak, ma már jóval lazább szálakkal kötődnek a művészetekhez. Ezt N. István keservesen éli meg. „A kultúra úgy hull le rólam ...”, idézi a költőt. Hiába kapott helyet műhelye falán József Attila, Ady és Pilinszky, mondani őket, kiállni velük már nincs mersze, hite. Radnótit nemrégen elővette, „jól esett” neki, de a Félkegyelműt már fél éve nyúzza. József Attila mellé most a Hobó együttes került, mert úgy érzi, ők „személyesen hozzá” szólnak. Tudja, hogy kétes értékű, amit csinálnak, mégis. A tévéműsort „szemétnek” tartja, kivéve egy-két olyan műsort, mint a Füst Milán-dráma. G. Katalint jobbnál jobb könyvek veszik körül, köztük sok modern író és költő, mégis szabadkoznia kell: ez megtévesztő, a művészet már nem olyan fontos érték számára. Talán azért, mert mindig agyonhajszolt, és ilyenkor csak egy krimit bir megnézni. T. Sándor szinte belerokkant a tanulásba, azóta alig olvas. A „széppel” azért nem szakadt meg a kapcsolata, hiszen, emlékezhetünk, képzőművészeti könyvekből ötleteket merítve kovácsoltvas munkákat készít.

H. Lajos, V. Tibor, F. György, V. Lukács és B. Árpád számára elsősorban a természet jelenti a szépet. H. Lajos számára ezen kívül még a várak, a templomok és a múzeumok is, de mindezt kevésnek tartja, „a szépség hiánya jelen van életemben”, jelenti ki, és szerencséjének tartja, hogy felesége ízlése „öt klasszissal jobb”, mint az övé. B. Árpád a tájakon kívül a képeket és szobrokat is szereti, „de bennük is a természetet és az embert” keresi. A regényekre mostanában nincsen „lelkiállapota”, de szívesen veszi elő Radnóti, Petőfi és József Attila verseit. V. Tibornak „rengeteg” (legalább félezer) könyve van, de jóval kevesebb ideje jut olvasásra, mint szeretné. A színháztól irtózik, mert alakoskodásnak érzi. A filmek közül is csak kevés nyeri meg tetszését, a krimit sem szívleli. A természeten kívül az építészet köti le, de izgatják olyan „művészeti” kérdések is, hogy mitől rossz egy Berkesi- vagy Szilvási-regény, mert azt már „kapisgálja”, hogy nem igazán jók. Ami számára igazán jó, a Nyugaton a helyzet változatlan, legfőképpen utolsó sorai miatt.*

B. Tivadar életében ugyan a szakma és a politika nagyobb szerepet játszik, mint a művészet, de azt is nélkülözhetetlennek tartja, például azért, mert a marxizmus nem foglalkozott eleget a személyiséggel. Érzi, hogy élményeiből furcsa kép alakulna ki róla, hiszen legutóbbi nagy élményei a Bibó-tanulmány a zsidókérdésről, egy Passuth-regény és a Kékmadár című gyermekdarab. Aggasztja, hogy ízlése megállt József Attilánál, Nagy Lászlónál. Még Oravecz, akit „el tud viselni” a maiak közül. F. Erika életében nagyobb szerepet játszik a művészet, mint annak idején. Azóta is be-bejár a szakszervezeti könyvtárba, otthon is vannak könyvei. Emlékezhetünk, hogy főleg a képzőművészeti albumokat szereti nézegetni, és a templomokban is „elbambul vagy elmélyed” a képek nézegetése közben. Berkesi- és Szilvási-regény, Mrozek-darab, a Fecsegő csecsebecsék, József Attila Tiszta szívvel című költeménye szerepelnek az utóbbi év nagyobb élményei között.

* Előreroskadt, és úgy feküdt a földön, mintha aludnék. Amikor visszafordították, látszott rajta, hogy nem szenvedett sokáig, arckifejezése olyan volt, mintha örülne annak, hogy így történt.

74