Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Kamarás István: Hol tartanak a hetedikek?
Feljebb és átfogóbban (Sz. László). A diplomata pályára készülő Sz. László háromszor felvételizett a jogi karra, és minden alkalommal csak egy-egy ponttal maradt el. Bár megígérték neki, a hajógyár igazgatási osztályán mégsem ő lett az osztályvezető, helyette a polgári védelmi parancsnokságot ajánlják fel neki. Elvégezte a felsőfokú tanfolyamot, de egy másik gyárban helyezkedik el ebben a munkakörben, főosztályvezetői beosztásban, 3000 forinttal több fizetésért. Megszabadult politikai funkcióitól is. Örül a felszabadult időnek, amit tájékozódásra, művelődésre akar felhasználni. Felesége kutató vegyész, neves munkásmozgalmi család sarja, munkahelyének párttitkára. Most felesége a feltétlen hívő, ő pedig az ideáloktól való „rettenetes” elmaradás miatt „elkötelezetten kétkedő”, de kettőjük viszonya harmonikus, még politikai értelemben is partneri viszony. Úgy érzi, magasabbról, átfogóbban lát, de meg is szeremé érteni azt, amit jobban lát. Megbékélés és készülődés (G. Katalin). Ő a helyén maradt, a hajógyári számítógép „szolgálólányai” között, csaknem állandóan éjszakai műszakban. Két éve — nagy örömére — egy komfort nélküli szükséglakáshoz jutott egy düledező újpesti házacskában. (Az ámyékszék az udvaron.) A szobát a könyvespolc uralja: latin költők, modern költők, mitológia, genetika, egészségügyi könyvek, gyermeknevelés. A könyvekből is kitűnik, nagyon készül az anyaszerepre, ám ebbe a lakásba még nem várhatnak gyereket. Élettársa, akivel — „tiszteletben tartva egymás rigolyáit” — nem laknak együtt, technikumi végzettségű hegesztő szakember. Apja ávós volt, ő munkásőr, de „kezdi elveszteni lelkesedését”, mert az ember és az értékek a legfontosabbak számára. G. Katalin úgy érzi, sokat tanult tőle: megérteni mindenkit, még a részeget és a gyilkost is. Érdeklődési körük nagyon eltérő: élettársát a fizika és a politika, őt a művészet és a lélektan érdekli, de nagyon jól tudnak beszélgetni. G. Katalin úgy érzi, megkapaszkodhat benne, ha elkeseredik, felrázza. Megbékélt, és békéjét tovább akarja adni, elsősorban gyermekének. Utazás világképpel (B. Árpád). Ő is azok közé tartozik, akik a hajógyár területén, de egy másik vállalat kötelékében dolgoznak. A hajódaruk tűzbiztonsági berendezéseit szereli, havi nyolcezerért. Nemrégen még ugyanitt, nem kevésbé felelőségteljes munkát végezve (tizenöt cseh és lengyel munkást irányítva, akik többet kerestek, mint ő) még csak 5500 forintot keresett. Új munkahelye kitűnő szobát is bérel neki. A lakás mindig elérhetetlen távolságra volt számára, ezért elhatározta, inkább utazik. Már fél Európát bejárta. „Filozofikusan” utazik, mindent összehasonlít, töpreng a látottakon, közben „befelé mélyül”. Panteisztikus életfelfogását, a minőségre, békére, türelemre és a szépségre épülő értékrendjét elsősorban munkatársai körében „hirdeti”. A hivatalos szövegekből elege van, a televízió sem érdekli. Sem munkásnak, sem értelmiséginek nem érzi magát, „csak gondolkodónak”. * * * „Magyarországon a negyvenes évek végétől a hatvanas évek közepéig a népességnek kb. 70 százaléka máshová került, mint ahol még 15 évvel ezelőtt volt. Ez a foglalkozás szerinti mozgás olyan mérvű volt, amelyen Angliában mintegy 100, Németországban mintegy 80 esztendőt vett igénybe, nálunk pedig 15 esztendőre sűrűsödött”, írja Kolosi Tamás.* Frappáns illusztrációja ennek ez a 15 életút, de annak is, hogy a mai magyar munkásság mennyire nem egységes réteg, hanem — mint Kulcsár Kálmán megállapítja — úton lévők hatalmas tábora, a félutasság tudatával. Első látásra mind a tizenöt életút felfelé, némelyik egészen meredeken felfelé ível, ám közelebbről nézve, másféle dimenzióban — művelődés, emberi kapcsolatok minősége, elégedettség — is vizsgálva őket, megállapítható, hogy legtöbbjük vagy egyszerre került feljebb is meg lejjebb is, vagy pedig a foglalkozási létrán feljebb is kerülve több szempontból reménytelenül alul maradt, igazolva azt a társadalmi rétegződési modellt, amelyet Kolosi Tamás alapvető státusinkonzisztenciák kai jellemzett.** * „Mű? Munkás”. Bp. 1985. Magvető. 25. 1. ** U.o. 31. 1. 67
