Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Biernaczky Szilárd: József Attila és a folklór
Biernaczky Szilárd József Attila és a folklór Fannak költők, akiket életművük, sorsuk, korszakos jelentőségük arra kárhoztat, hogy minden ízükben feltérképezzék őket. Ezek közül való József Attila is. A tanulmányok, monográfiák, életrajzok, visszaemlékezések sok ezer adata siet segítségünkre abban, hogy életútja, költészete rejtett összefüggéseit megközelíthessük. A József Attila-filológia azonban korántsem oldott fel még minden kérdőjelet. Vegyük például a folklórforrások kérdését! A tengernyi elemző mélyfúrás több tucat olyan mozzanatot hozott felszínre, amely azt igazolja, hogy századunk nagy magyar költője mélyen merített a népi kultúra feneketlen kútjából. Azonban közvetlen folklórhatásokról tanúskodó sorainak, képeinek, szakaszainak, formaalkalmazásainak teljes számbavétele nem történt meg. Hadd idézzünk a nagyobb hatás kedvéért itt mindjárt néhány olyan példát, amely mindeddig rejtve maradt folklórhatásról tanúskodik. Péter László, majd pedig Kovács Sándor Iván forráskutatásaiból jól tudjuk, hogy József Attila 1924/25-ben a szegedi egyetemen egész sor néprajzi tárgyat vett fel, és 1924 őszén eljárt az idős Hermann Antal professzor „A kincs elrejtése a néphitben” c. szemináriumára is. Aligha lehet tehát véletlen a feltehetően 1926 elején keletkezett, eredetileg cím nélküli vers első szakaszának második sora: „A szeretők hallgatva álltak, A tóban elrejtették szívüket S megbeszélvén a hullámokat, Széjjelváltak.” Úgy tűnik, a kritikai kiadás 1924 eleji keltezését kérdőjelezi meg a nevezetes költemény, a Nem én kiáltok egy hasonlóan „elrejtésre” utaló sora: „Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, Te szegény, szegény.” Valószínűleg ugyanez a képzet kísért — a szerelmi tematika is erre utal — egy kései rögtönzés jellegű ciklus (Halálos szerelem, 1936) utolsó darabjában is: „Sokan voltak és körülvettek álmomban engem s kinevettek: Hehe, hát ennél van a kincs, ami nincs.” Minden bizonnyal néphitelem rejtezik egy másik gyakrabban említett költemény, a Luca-ciklus Két vers, kertről (1926) c. darabja következő soraiban. „tükröm mögé faháncsot teszek kirakom fűvel...” 18
