Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Nemzeti kultúra - világkultúra: Vargyas Lajossal beszélget Ittzés Mihály

Kecskemétről szólva elmondhatjuk, hogy ez a város a Duna-Tisza köze, az Alföld közepe; vagyis a központi magyarságnak is a központi magja él e környéken. Kecskemét szinte büszke lehet arra, hogy a népballada, a népköltészet, a népzene fejlődésében kezdeményező, újító szerepet játszott. Igaz, ma már a paraszti kultúra az egész Alföldön jobban feledésbe ment, már csak azért is, mert a polgárosodás az alföldi parasztvárosokban, mezővárosokban jobban előre haladt. De még Jókai idejében ugyanaz a kultúra élt, mint amit mi már csak a székelyeknél fedezhetünk föl. Magam is megleltem ennek az eltolódásnak a nyomait: amikor a Néprajzi Múzeum adattárában a balladák után kutattam, találtam egyéb népköltészeti föl jegyzéseket is. Olyan szövegek voltak ezek az Alföldről, a Duna-Tisza közéről a múlt század hatvanas-hetvenes éveiből, amilyeneket az újabb gyűjtések már kizárólag Erdélyben vagy a székelyeknél tártak fel.

Tehát egy egységes kultúráról van szó, aminek azonban a fejlődési lendülete különböző: a középső területeken a legnagyobb és mindig kisebb, illetve későbbi a széleken. Vegyünk egy gazdasági-néprajzi példát. Az Alföldön már évszázadok óta kaszával arattak, amikor a Felső-Tisza vidékén meg még Erdélyben is sarlóval; márcsak azért is, mert gyengébb volt a termés és sokkal jobban kellett vigyázni, s a sarlós aratás a szemet sokkal jobban kíméli, mint a kaszás aratás. Ez utóbbi viszont nagyobb termelékenységű „üzem”.

Mindezek alapján az Alföldet most egészében másképp látom, értékelem, mint kezdetben, amikor csak sajnálkoztunk, hogy itt semmi sincs, másutt meg — Erdélyben, mondjuk, meg a Zobor-vidéken — milyen gazdag a néphagyomány. Egyoldalúság helyett mindazt, amit itt elmondtam, bele kell látnunk az Alföld műveltségének képébe.

Még egy konkrét példát érdemes felhozni. Amikor kiadtam a kiskunhalasi népdalokat, megpróbáltam valamilyen dialektus különbségeket megállapítani és feltérképezni, hogy alföldi dallamtípusok merre élnek. A vizsgálat során kiderült, hogy például a pásztorok vitték mindenfelé a dalaikat. Felmentek a Duna mentén észak és nyugat felé, vagy az északi termékeny folyóvölgyekbe. A Hortobágy környéki pásztorok egészen Ájig eljutottak. így terjedtek el az alföldi dalok más kulturális értékekkel együtt.

— Vajon nem függ ez össze azzal, hogy az Alföld közelebb volt az ország fővárosához, amely a művelődést, a polgári vagy az ipari fejlődést diktálta?

— Nem. Ez inkább abból következett, hogy még a múlt században is a föld termékenysége volt a legdöntőbb gazdasági erő. A fa, az erdő például már nem játszott olyan nagy szerepet. A bánya ugyan igen, de az meg nem tartozott a népkultúrához és sok idegent is foglalkoztatott. Az Alföld és a hegyek közé felnyúló szélesebb termékeny völgyek voltak a fejlettség hordozói. Természetesen mindig a legfejlettebb hat a kevésbé fejlettre, ez utóbbi utánozza a másikat. Kulturálisan sem lehetett másként: a nagy központi területeknek a népessége határozta meg a fejlődést és hatott a többiekre.

— Beszélgetésünk végéhez közeledvén hadd kérdezzem meg, hogy milyen munkán dolgozik mostanában?

— Befejeztem egy Görgey-tanulmányt az Új Holdasoknak, ami — ha igaz — a második kötetükben jelenik meg. Egy másik dolgozatom az első kötetben lát napvilágot. Itt az újabban feltárt Kodály-anyagnak az érdekesebb részéből adok közre egy kis válogatást. Erre felhívom külön a figyelmet, mert nagyon érdekes dolgok vannak benne. Ezen aztán szeretnék tovább dolgozni. Azt hiszem, hogy még évekig csinálom, mert olyan óriási a Kodály-hagyaték: feljegyzések, írások, prózai vázlatok, levél-tervezetek és hasonlók.

— Ezeknek a feltárása, közreadása vajon módosítja-, befolyásolja-e azt a képet, amely bennünk él Kodályról, a zeneszerzőről, a tudósról, a gondolkodóról?

— Erősen kiegészíti. Azért is adtam már említett cikkemnek is azt a címet, hogy Kodály, az ismert és az ismeretlen. Ez körülbelül meg is adja a kérdésre a feleletet. Az összkép talán nem változik, de sok érdekes vonással gazdagodik, kiegészül.

— Hadd adjak beszélgetésünknek valamelyest zenei formát egy kis visszatéréssel: visszatéréssel a pályakezdés éveihez. Milyen volt Tanár úr viszonya a közéleti kérdésekhez?

10