Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Nemzeti kultúra - világkultúra: Vargyas Lajossal beszélget Ittzés Mihály

tásról, ami a szöveg-folklór kutatás körébe tartozik; és a verstan kérdéseiről. Ügy érzem, hogy ezeken a tudományterületeken mindent, amit tudok, összefoglaltam és ezzel lezártam a magam számára. Nem azt mondom, hogy ezek már nem érdekelnek, de nem érzem magam annyira érdekelmek, hogy azt mondjam: itt kell dolgoznom, tovább kell még mennem.

Történeti érdeklődésem nem újabb jelenség, hiszen már az egyetemen is hallgattam történelmet. Mindig érdekelt a magyar történelem egésze, de most egyre inkább az őstörténet kerül nálam előtérbe. A népzenéből, a folklórkutatásból is egy sereg őstörténeti kérdésnek — ha nem is a megoldása, de az azokhoz való aktív hozzájárulás lehetősége kínálkozott. Most ebben az irányban szeretnék tovább haladni, ez érdekel legjobban. Közelebbről: a magyar hősepikának a problémakörét szeretném tovább kutatni. Hál’ istennek itt már ketten vagyunk: Demény István Pállal Erdélyből, aki óriási irodalmi áttekintéssel dolgozik e területen.

— Szívesen hallanék erről kicsit bővebben: mit jelent ebben az esetben az őstörténettel való foglalkozás? A történeti vonatkozások kerülnek előtérbe vagy inkább a kultúra, a népkultúra kérdései? Tudom, hogy nehéz szétválasztani . . .

— Nem, nem lehet szétválasztani. Mert például, ha én kimutatok valami kapcsolatot egy magyar népmese vagy magyar balladaszövegek és belső-ázsiai epikus énekek között, akkor ez elsősorban kulturális kapcsolat; ugyanakkor rögtön ott van a történetkutatás körébe tartozó eredmény: a kulturális kapcsolat bizonyos népekkel való valamikori kapcsolatra utal. — Hogy melyik népekkel? — ez is, sok minden mással együtt, nagyon problematikus az őstörténet kutatásában. Rendkívül sok szempontot, adatot kell tekintetbe venni, s nem lehet rögtön az első valószínűségre véleményt nyilvánítani. A téma érdekességét éppen ez adja: sokféle probléma vár megoldásra.

— Ez tehát azt jelenti, hogy van a nemzeti kultúrának egy eddig kellőképpen fel nem tárt rétege? Zenei példát említve: Kodály kifejtette, hogy az ötfokúság nemcsak egy szinte véletlenül kialakult, egyszerű kis rész a magyar népzenében, hanem annak centrális magva. Azóta azonban a kutatás kimutatta, hogy a centrális magon belül csak egy része a népzene elemeinek. Vannak ugyanis olyan rétegek, például a beszélgetésünkben is említett úgynevezett ugor réteg, amelyeket csak a későbbi kutatások alapján ismerhettünk meg. Ilyesmiről van szó a jelen őstörténeti kutatások esetében is?

— Ez mind az őstörténet szélesebb témaköréhez kapcsolható. Már az is ide tartozik, hogy a sirató és az abból kifejlődött dallamaink, tehát az a stíluskor, amelyet ugor rétegnek neveztem, nevezünk, valójában a vogulokkal-osztjákokkal hozható legszorosabb kapcsolatba. Hogy ezt aztán hogyan értelmezzük, az csak a tudományág egyéb eredményeivel való szembesítéskor és sok minden más meggondolásával oldható meg.

Van olyan vélemény is, hogy ezekkel az obi-ugorokkal a magyarság csak felületesen érintkezett és biztos, hogy antropológiai rokonságunk szinte nincs velük. Hát akkor mi ez a népzenei stílusréteg? A mi hatásunk a vogulokra-osztjákokra, vagyis egy olyan stílus, amit valamikor mi alakítottunk ki egy primitívebb általános finn-ugor zenéből — amint magam mostanáig képzelem, s meg is írtam; vagy pedig másképp kell értelmezni?

Az őstörténetben nem lehet kijelenteni, hogy „ez így van”, hanem valószínűségek vannak, s ezekből a valószínűségekből ezt és ezt tartom a /^valószínűbbnek.

Nézzük meg az ötfokúság példáját. Erről már tudjuk, hogy nem egy, hanem legalább három stílus. Az ereszkedő, nagyívű ötfokú stílus több török és szibériai népnél kimutatható, sőt Szibériából még átmegy Észak-Amerikába az indiánokhoz is. Ezen belül a kvintváltó stílus — ez már biztosnak látszik — már csak a magyaroknál, és a cseremiszek és csuvasok egy kis érintkező, szűk területén él, sehol másutt. Hogy ebből milyen következtetést lehet levonni, az attól függ, hogy ki mit vesz tekintetbe. Szerintem itt egy olyan meghatározott, sokféle szempontból egyedi stílussal találkozunk, amelynek egyezése nagy földrajzi távolságokban sem lehet véletlen. Meg lehet találni azokat a történeti kapcsolato5