Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Nemzeti kultúra - világkultúra: Vargyas Lajossal beszélget Ittzés Mihály

és Moldvából is olyan tömegben kerültek elő szűk terjedelmű dallamok, hogy fel kellett rá figyelni. Ez már Kodály halála után történt. Megállapíthattuk, hogy itt egy egészen más, a korábban ismerttől eltérő ötfokú stílus él. Sőt egyes darabok négyfokúak csak, s akad néhány háromfokú szűk járású dallam is. Jelentőségét még növeli, hogy ennek az összefüggő stílusnak megvannak Keleten a párhuzamai: a csuvasoknál, a burját-mongoloknál olyan tömegben van együtt ez a dallamtípus, hogy nyugodtan állíthatjuk: itt egy határozott stílusról van szó. Nálunk csak a keleti peremterületeken maradt meg élő hagyományként. Magyarországi meg szlovákiai területeken csak elszórt darabjai kerültek elő. Ez a lelet tehát a korábban elfogadott népdal stíluskategóriák revideálására vezetett minket.

— A kodályi elképzelések szerint a népzenének rendkívül nagy szerepe van a nemzeti zenei nevelésben, illetve az európai értelemben vett zenei nevelés megindításában. Nem okoz-e feszültséget az, hogy a kutatási eredmények csak lassan szüremlenek át a köztudatba? A zeneoktatás kapcsán felvetődik az a kérdés is, hogy az írásbeliség átmentheti-e a népkultúrát a következő korszakokba.

— Hadd válaszoljak előbb a kérdés második részére, erre egyszerűbb a felelet. Az egyes népzenei produktumokat, az egyes népdalokat természetesen átmentheti az írásbeliség. Az írásban megörökített zene az oktatásban felhasználható, és lehetővé válik a nemzeti kultúrában való bármilyen felhasználása. Magát azt a hagyományt, azt az életet, ami ezeket a dalokat fenntartja, az írásbeliség nem mentheti meg. A természetes életfeltételeit veszítette el a zenei hagyomány is azzal, hogy a népélet megváltozott, és a néphagyomány egésze is — az eddig ismert formában legalábbis — megszűnt. Ezt a problémát egy zenetörténeti példával világítottam meg egyszer: ahogyan Mozart sem alkot többé, de a mozarti alkotások tovább élnek, úgy a nép sem alkot már többé, de amit eddig alkotott, legalábbbis annak remekmívű része tovább él. Annak tovább kell élnie a nemzeti kultúrában.

Ezzel vissza is térhetünk a kérdés első részéhez. A nemzeti kultúra számára nem az a fontos, hogy mi a tudományban mit állapítunk meg, hanem az, hogy fölhasználják-e azokat a népdalokat, amelyeket ez a kutatás megörökített. Bár itt azért nem ártana a tudomány irányítása abban a vonatkozásban, hogy „nem mind arany, ami fénylik”, vagyis, hogy nem mind remekmű, ami népdal, vagy még kevésbé az mind, amit a nép ajkáról valaki lejegyez, vagy hangfelvételen rögzít. Különösen amióta a magnetofon elterjedt és mindenki számára lehetővé teszi a gyűjtést, olyan mértékben önti el a népdalok gyengébb része, sőt sok esetben selejtje a zenei életet — akár a rádió műsorát nézzük, akár az együttesekét vagy a táncmozgalomban felhasznált dalokat —, hogy bizony elkelne egy kis irányítás a tudomány részéről. Persze nem olyan tudományos meggondolásokra utalok, hogy egy dallam a magyar hagyományban még csak két-háromszáz éve él és idegen eredetű, egy másik meg 1500 éve része a dalkincsünknek. Ennél fontosabb, hogy az a dal szép-e vagy sem, művészi értéket képvisel-e vagy sem. Lehet az 1500 éves ötfokú dalnak olyan variánsa, ami nem a legkiválóbb; viszont egy középkorban hozzánk került nyugat-európai dallam szép és használható. Ebben a tájékozódásban, a művészi értékű népzenei anyag kiválasztásában kellene, hogy több segítséget adjanak a népzenekutatók.

— Az újabb kutatásokban milyen irányú munkával vesz Ön részt? Ide számítható-e a már említett nagy munka, A magyarság népzenéje?

— A könyvvel természetesen már nem veszek részt a kutatásban: lezártam, 1981-ben jelent meg. Úgy látom, anélkül, hogy bármi figyelmet keltett volna. Mind ez ideig még egyetlen kritika sem jelent meg, és nem is nagyon beszélnek róla. Ez ugyan nem érdekel engem, de mégis csak azt szeretném, hogyha az abban felhalmozott ismeretek terjednének, felhasználásra kerülnének.

— Az előbbi kérdést hadd fogalmazzam így: személyes érdeklődése hogy fordult? Milyen témák foglalkoztatják?

— Az én személyes érdeklődésem, sajnos, furcsa valami. Sok minden érdekelt és érdekel. Hiszen, ha csak azt nézem, hogy milyen tudományterületeken jelentek meg könyveim, akkor már eddig is három területről van szó: a népzenéről; a népballada-kuta4