Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Nemzeti kultúra - világkultúra: Vargyas Lajossal beszélget Ittzés Mihály

az önálló népzenekutatói csoportot megszüntették, illetve beolvasztották a Zenetudományi Intézetbe s így megszűnt az én vezetői állásom, s ezért viszonylag sok időm felszabadult. Akkor felajánlottam a Zeneművészeti Főiskola igazgatójának, Kovács Dénesnek, hogy szívesen tanítanám a népzenét a Zeneakadémián. O örömmel fogadta a javaslatomat, egy-két hónapnyi időt kért a végleges válaszhoz. Ez azonban azóta sem érkezett meg .. .; pontosabban: úgy körülbelül háromnegyed év múlva közvetve tudtam meg, hogy nem jöhetek számításba, és azóta is mások tanítanak a főiskolán.

Ez a kudarc sem jelentette azt, hogy mindenről lemondtam volna a pedagógia területén. A Zenetudományi Intézetben voltak fiatalabb kollégáim, akik hallgattak rám és szerettek volna megismerkedni mindazzal, amit én tudok. Ezért aztán egy-két évig minden héten egy délelőtt foglalkoztam velük. Akkoriban készült A magyarság népzenéje cimű könyvem, így tulajdonképpen annak a frissen elkészült fejezeteit tárgyalhattuk meg. Később primitív népzenéket hallgattunk, elemeztünk. S ez volt az utolsó kapcsolatom a pedagógiával, az oktatással. Hetvenkét évesen ez irányú munkámat természetesen lezártnak tekinthetem.

— Én azért hadd tegyem hozzá azt a néhány alkalmat, amikor különböző tanfolyamokon, konferenciákon hallhattam Tanár úr előadásait. A fiatal vagy leendő zenetanárok tanítását jelentette a Kodály Intézet „hőskorában” vállalt munka: az első tanév hallgatóit Vargyas Lajos vendégelőadóként vezette be a népzenébe.

Beszéljünk azonban most már a kutatómunkáról. Hogyan látja életművében, eddigi munkásságában a részletkutatásoknak és a különböző területek összefoglalásának arányát?

Céltudatos választások vagy véletlenszerű körülmények befolyásolták-e inkább, hogy milyen témákkal foglalkozott pályája során?

— Az én esetemben nehéz elkülöníteni a részletkutatást és az összefoglalást. Néhány olyan témába fogtam életemben, amelyekről elmondhatom, hogy szinte a legelejétől, a kezdetektől kellett a dolgot megismerni, felgöngyölíteni. Ez azt is jelentette, hogy nem tekinthettem végleges eredménynek semmit, amig az összefoglalásig nem jutottam el.

Az első ilyen nagyobb munkám — most eltekintve a disszertációmtól, amely Áj falu zenei életével foglalkozott — az A magyar vers ritmusa volt. Valahogy belebotlottam ebbe a témába, aztán megszállottja lettem és addig nem lehetett semmit írni, amíg hosszas kutatómunka eredményeként az egész koncepció ki nem alakult bennem. Ezt már érdemes volt megírni. Ugyanezt mondhatom el egy sokkal hosszabb és nehezebb munkáról, a balladakutatásról is. Ebbe még 1942-ben kezdtem bele és — azt mondhatom —, nem engedett el addig a téma, amíg negyven év múltán le nem tettem az asztalra a legutóbbi, angolul megjelent könyvemet. Ez is úgy volt, hogy kásahegyeket kellett átrágnom, és amikor az egyiken túljutottam és úgy gondoltam: na, most kész vagyok, akkor újabb feladatok, újabb kásahegyek kerültek elém. Akkor azonban már az volt bennem, hogy ezt már nem hagyom, ezt már le nem tehetem! Vissza nem érdemes menni, csak előre! Úgyhogy tényleg azt mondhatom: teljesen felforgattam mindazt, ami akkor közkeletű, általánosan elfogadott elképzelés volt a balladáról. Ehhez azonban az kellett, hogy úgyszólván az egész európai ballada-anyagot eredetiben ismerjem és a közben felmerülő problémákat magam oldjam meg. Csak így vállalkozhattam arra, hogy revideáljam mindazt, ami akkor és részben még most is a ballada-elméletben él.

E két területen tehát részletkérdés és összefoglalás nem lehetett külön dolog. Nem jelenti ez persze, hogy apróbb részletkérdésekről cikkeim nem jelentek meg; de ezek is csak akkor, ha a problémák megoldása lényegében már befejeződött.

A népzene más kérdés volt, mert ott előttem már nagy emberek jártak. Megnyilatkozásaikkal óriási távlatokat jelöltek ki. Itt tehát valóban részfeladatokat kellett először megoldani. Ilyen volt például az a bizonyos falu-monográfia. A kutatásnak ezt az irányát Kodály jelölte ki saját tanulmányának előszavában. Amikor aztán témajavaslatot kértem tőle a doktori disszertációhoz, akkor személyre szólóan is javasolta, hogy ezzel foglalkozzam. Ez tehát részletkérdés volt a népzenekutatás szempontjából, bár abban az értelemben mégis összefoglaló, hogy teljes képet igyekezett adni egy falu zenei életéről: mit énekelnek,

2