Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - HÁZTÁJI KÖNYVESPOLC - Tóth Klára: Szociográfiai tendenciák a filmművészetben: Ne sápadj!, Földi paradicsom, Együttélés
a fűtött fóliákhoz százezrek kellenek. Schiffer makacsul, de nem erőszakosan faggatja a családot. „Na most honnan volt tőkéd, vagy a családnak tőkéje ezeket a fűtött fóliákat létrehozni? — Mama: Miért nem hagyja az anyagit? — Kerekes: Itt tőke nem vót. — Mama: Miért nem hagyja ezt? — Kerekes: Itt tőke nem vót egyikőnknek sem. Hiába vándoroltunk akármerre, forint az nem vót. Hát aztán én csak hajtottam, hajtottam, aztán kezdtem hitelt kérni. így azt hitelbül kezdtük a fűtött fóliát is ... — Riporter: Kitől kaptál kölcsönt? OTP? — Kerekes: Hát nem, nem OTP. Az OTP nem adott, csak 15000 Ft-ig adósságot, nekem meg százezrek köllöttek. Hát így, ismerősök ... — Kamatra adták? — Kamatra persze. — Milyen kamatra?” Az utolsó kérdést végig homály fedi, csak sejteni lehet, hogy horribilis kamatot kérnek a hitelezők s Kerekes mégis, égve a szégyentől, de újabb hitelekért kénytelen kilincselni, vakon bízva benne, hogy egyszer mégis utolérik magukat. Az első meglepetés, a film drámai magja tehát az, hogy a milliomosnak hitt Kerekesékről kiderül: legföljebb adósságuk mérhető millióban. A felismeréstől halomra dőlnek a néző sztereotípiái. Az összegürcölt százezer forint uzsorakamatokkal is csak arra elég, hogy egyik adósságot a másikkal befoltozzák, s nagyon igénytelenül megéljenek. Mert Kerekeséknek nincs kacsalábon forgó emeletes házuk vagyont érő kerítéssel. Autót is csak egy-egy szezonra vesznek, hogy legyen mivel piacra menni, s ha szerencséjük van, ugyanannyiért eladják. Életük munka és állandó rettegés, szorongás az árveréstől. „És ezt miből tudod visszafizetni? — Hát ha másból nem, mivelhogy a becsület a legfontosabb egy embernél, akkor ha szorul a kapca, eladok mindent. Ahogy megveszik, aztán akkor kifizetem úgy. Az életben akkor is elértem annyit, hogy mind a három gyerek szárnyára van bocsájtva.” A nézőt felkavarja s elbizonytalanítja a film. A nyolcvanas évek sajtójának, tömegkommunikációjának talán legdivatosabb szereplője, „korunk hőse”, a vállalkozó ember. Az árveréstől rettegő, ötvenévesen öregember Kerekes és menekülni is fáradt-fásult felesége azonban nem illik publicisztikai közhelyeink sorába. Kerekesék története, sorsa kérdéseket indít a nézőben. Hol hibázik a mechanizmus, hiszen Kerekes elszánt, csupa akarás, lendület, az önáltatásig bizakodó, kockáztatni is mer. Mégis vergődni kénytelen a prekapi- talista hitel és munkaszervezési viszonyok között, kiszolgáltatva a szabad piacnak. A szocialista tervgazdálkodás és a családi keretek között zajló kisvállalkozás összekapcsolása során egyelőre megengedhetetlenül sérül az emberi tényező. Schiffer napjaink egyek leglényegesebb társadalmi ellentmondására, feszültségére képes rámutatni ebben a végtelenül egyszerű, az eredeti dokumentációs szándéktól alig távolodó, arról le nem mondó filmben. Gyakran mondják, hogy a dokumentumfilm sikerének titka csupán egy jó szereplő s már elrontani sem lehet. Felületes igazság ez, aminek ellenkezőjét a Földi paradicsom is bizonyítja. Ha ugyanis Schiffer szereplőt keres, aligha akad meg a szeme Kerekes Jánoson. Tulajdonképpen rossz szereplő. Félszeg, darabos, inkább elszántan állja a kamerát, mint oldottam Beszéde sem különösebben ízes, élvezetes. Ami fogva tartja a nézőt, az személyiségének minden szavában, mozdulatában, gesztusában megmutatkozó ambivalenciája. 90
