Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - HÁZTÁJI KÖNYVESPOLC - Tóth Klára: Szociográfiai tendenciák a filmművészetben: Ne sápadj!, Földi paradicsom, Együttélés
jelennek meg társadalmunk elméleti érvényű alapkérdései.” Sorsa kikerülhetetlenül szembesíti még a gondolkodásra rest nézőt is részben a gazdaság jogi szabályozásának ellentmondásaival, anomáliáival, részben avval a ténnyel, hogy egy ilyen értékes, társadalmilag hasznos munkát végző ember kocsis lehet ma Magyarországon. Hányadik sors téteti föl a kérdést: „ilyen gazdagok vagyunk”? A film Medve Alfonz teljes életét mutatja be, pontosabban az élete teljességét. Szigorú pontosságra törekszik az ábrázolás. Hosszan, már-már türelmünket kikezdve időznek el a szántón, az erdőben s az istállóban. Hallhatjuk, amint kifakad káromkodva vagy éppen becézi kedves állatait. Mégis ezekben a lassú, nehézkesnek tűnő jelenetekben vannak a film legszebb részei. A földhöz s a jószághoz való ragaszkodó viszony bemutatásának csak az irodalomban találjuk párját. Megmosolyogtatóan konzervatívan fogalmazza meg véleményét — „az asszonynak a főzőkanál mellett és az ágyban van a helye” —, de ugyanakkor lényeglátóan mutat rá a nők túlterheltségére, az emancipáció ellentmondásaira. Amikor asszonyáról beszél, szűkszavúságában is megrendítően szól a „szegények szerelméről”, a legmélyebb hűségről, egy tartalmas, összetartozó életről. „Én arra kérem a jó istent, én haljak meg előbb, ne a Bözsi.” A parasztság egy tipikus, de eltűnőben levő alakját örökítették meg Gulyásék. Csoóri Sándor Veres Péter Balogh család]kró\ írta az alábbiakat, de a jellemzés s a méltatás tökéletesen illik a filmre is. „Hiszen, ha csak arra gondolunk, hogy parasztságunk azzal a mozdulattal, amellyel kitépte magából a saját földhöz ragaszkodás hűségét, sok egyéb értéket is kitépett vele. Például: a munkán alapuló tisztesség hierarchia íratlan törvényeit. A kivagyiság nemes fejű változatait. A közös együttlétek: a tánc, az ének, a mulatás hagyományokon érlelt formáját. Azaz: egy több évszázadon át húzódó hajlamot, amelyet — ha művelmek akar látszani az ember — elnevez kultúrának.” A Ne sápadj! értéke egy cselekvő, értékőrző, örök alternatíva és választ kereső magatartás és személyiség megmutatása mellett a szórabírásban, az Illyéstől tanult „mert növeli, ki elfödi a bajt” alkotói etikájában van. Gyulyásék filmről-filmre a velünk történő történelem helyszíneit, folyamatait világítják meg. Földi paradicsom Schiffer Pál 1981-ben kezdett hozzá a Hunnia stúdióban a Paraszti élet változásai című filmdokumentáció több évre tervezett munkálataihoz a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Szövetkezeti Kutató Intézet támogatásával. A vállalkozás legnagyobb dilemmája az volt, hogy filmdokumentumnak vagy dokumentumfilmnek tekintsék-e a készülő anyagokat. Elsődleges céljuk egy fajta speciális történetírás volt, filmszalagon rögzíteni a paraszti életforma változásait. Mindez azt jelenti, hogy a szociológiai, néprajzi, gazdasági stb. szempontoknak kellett alárendelni a filmes szempontokat. Ennek ellenére az eddigi anyagból'két ragyogó dokumentumfilm készült. 1982-ben a hetvenhat éves Racskó néni szinte balladás szépséggel mondta el megpróbáltatásokban gazdag életét. A portréfilm méltó párja a szociográfiai irodalom olyan remekeinek, mint Győri Klára Kiszáradt az én örömem zöld fája, vagy a Csalog Zsolt által lejegyzett Parasztregény. A munka második nagy „ráadása” a Földi paradicsom. A szándék kezdetben pusztán annyi volt, hogy dokumentumokat készítsenek a szentesi kertészekről, a korszerű munka- módszerekről, a piaci viszonyokról stb. így is indul a film, egy hatalmas, impozáns, mintaszerűen rendben tartott fóliatelep szakszerű bemutatásával. A gazda, Kerekes János szerényen, de alig titkolt büszkeséggel kalauzolja a rendező-riportert a szemet gyönyörködtető táblákon. Aki dolgozik, az boldogul — tölti el a megnyugtató érzés a nézőt s legföljebb csöppnyi irigységgel arra gondol, honnan volt pénzük, hisz a laikus is sejti, hogy 89
