Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Csengey Dénes: Még egyszer ugyanott: elbeszélés
Csengey Dénes Még egyszer ugyanott A. -A.gyökerek, a szurdik meghasadozott löszfalából kinyújtózó gyökerek látványa hozta azt a baljóslatú sejtelmet, hogy az út egy nem is olyan rég elhagyott, temetetlen holtaktól, derékszögbe roppant gerincű testektől, gazdátlan végtagoktól zsúfolt csatatéren át vezet a növényzet zöld robbanásaiban remegő dombtetőre. így látta magát: fiatal férfi siet fölfelé a torka felé mozduló kezektől, a karvastag diógyökerek bordaroppantó öleléseitől, a kiütközött, s aztán a földbe gyorsan visszamenekülve hurkot vető szőlőgyökerek ármányától, az almagyökerek hegyes nyársaitól fenyegetve, karosszéknek, függőágynak, a néhai Freud mester díványának kínálkozó szövedékek csábításának kitéve, minden lépésével cselvetéseket kerülve el, ajánlatokat utasítva vissza. Amikor a szőlőhegy derekán kerékvágóvá sekélyedéit szurdikból jobbra tért, már csak kétszáz méternyi útja volt a présházig, mégis úgy tűnt, lassabban jár végére ennek a rövid meredeknek, mint a várostól odáig megtett kilométereknek. A hőség megizzasztotta markában a kétaraszos tanyakulcsot, rozsdás verejtékcseppek cifrázták ki térde táján a fehér vászonnadrágot, mellén, hátán nedvesen megtapadt az ing. A keskeny gyalogutat derékig érő gaz verte fel, amint belegázolt, szivárványos gomo- lyagban szállt róla a por, és nem oszlott, nem ült el a remegő levegőben, lépésről lépésre kísérte a fénypermettől csillogó sűrű felhő, melyben örvényeket mozgatott a kifújt cigarettafüst s az ismétlődő köhögés. Fütyörészni próbált. A dallamfoszlányokat azonnal és nyomtalanul elnyelte a súlyos, tömör csend. Halott nagyapja tíz éve megműveletlen szőlőjét, melynek a reggeli kávéból felpárázó emléke nekiindította ennek a kirándulásnak, egészen elfoglalta a domb koronájától lefelé kúszó akácos. Az iszalaggal egybeláncolt csemetelégió nemcsak lépteinek állta útját, hanem méla kószálásra, heverésző, felhők futását bámulva könnyebbedő tűnődésre készült képzeletét is meghőköltette. Egy hirtelen hátrahajlásra emlékezett reggel, arra a mozdulatra, amellyel a diófa alatt ülve elkerülte a legyintő pofont, és aztán a megiramodásra, nagyapja fújtató lélegzetére a háta mögött, nevetésre. Gagarinról beszélt akkor az öregembernek, az első űrrepülőről, aki jól körülnézett odafent, tehát biztosra mondja, nincsen Isten — ez az arcpirító hazugság tette esedékessé számára a játékos pofont, ez adott okot a kergetőzésre, később a birkózásra, és ez juttatta később megmagyarázhatatlan módon nagyapja eszébe s régi szorongást: „Meglátod, gyerek, egyszer még visszajönnek a svábok, visszaveszik a szőlőt, mi meg mehetünk a gázkamrába”. Most elvágódik éppen az unokája nyomában csörtető öregember, iszalagbozótban fennakadva vergődik a fiúcska, akácsuttyó nyújtózkodik a zuhanyrózsából, melyen víz sohasem folyt keresztül, és valami édeskés, nehéz szag ül az egész vidéken, mint amikor a föld szerves anyagot emészt. Hajlongva, meggörnyedve, olykor kúszva haladt a törpe vadonban, mozgékony készenlét hálója feszült ki a testében, s amikor úgy sikerült átugrania egy vaskos indafonadékot, hogy a levegőben terpeszbe rándulva a jobb lábát már-már megakasztó szőlőtuskót is kikerülve, és ugyanakkor a kulccsal jobbra-balra suhintva egy ölnyi akácsarjat is kétfelé hárított maga elől, halk, mély torokhangon felnevetett, és megfeszülve kiegyenesedett egy pillanatra. Ekkor hördült rá, alig két lépésről, az iszalagbozótban hasaló kutya. 28
