Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Lászlóffy Aladár: A holnap oxigénje: Metamorfózis: Kosztolányi: A szülőház megmaradt kemencéje: versek
önmaguk miatt az emberek, amíg vannak, amíg ott lehetnek dörgő partjain az egyszeregynek, amely mint gépfegyversorozat, robbantja a buborékokat, kőről kőre, testről testre lép, s napról napra, égre-földre kép, fából mag, a magban a világ, szemből szembe szökő szem, ki lát: ha majd nem feledni sem szabad, felejtve is megmaradjanak. Kosztolányi A költő bekopog a kertbe: halló, van itthon valaki? Zölden susog a boldog senki és siet felzsivaj lani. Csak tessék, mondja mák és mályva, két mélabús vak vénleány, és kúszva, fekve, ülve, állva tessékel fű, fa, gyom, csalán. Felmadárlik egy almabimbó, ugat öklömnyi tökkölyök: mint paraván mögül a meggyfa: igen, csak éppen öltözők!... Millió szikráját a nyelvnek, egy néma visszhang harmatát a tegnapdélutáni őszes, fess látogató vette át. Elegáns mosolyú, halálos, jó ötvenéves érkezett. Paradicsom-hím s temető-báj villant egyet a kert felett. És Balassi és Szenczi Molnár és mind a nyelvnek mesteri, már kőbe, fába, fülbe fagyva örök fiát felismeri. 17
