Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Lászlóffy Aladár: A holnap oxigénje: Metamorfózis: Kosztolányi: A szülőház megmaradt kemencéje: versek

A szülőház megmaradt kemencéje

Lement a nap, lassan kihűl a kőlap-kemence.

Bölcset és balgát, cipónyi koponyákat sütött magának ma is a történelem. Tág tenger lengeti egét a műhely előtt:

kiürül Szunion-fok. a turistaparadicsom, hangszóró sürgeti a mélázó látogatókat, öt percen belül indul az utolsó busz. Hirtelen — valaki, vagy csak egy sirály — kiáltására ébred az ember s a töredezett kőlépcsőn lefele rátör a személyes öregedés, mint az emberiségé.

Mit ér a zsörtölődés! Ez a napfény, ha őszi is, még valódi. A hangszintetizátorokkal s vetítéssel megduplázott valóság nem természet. Simogasd végig a márványt: ő legalább olyan maradandó, mint kő-bőre alatt az emberi hangya, az emberi óriás, az emberi becsvágy, a zengés az estével leszálló szép űri csendben, az Égei-csillagok alatt. Ujjbegyed felsértik, kifényesítik legalábbis a költők kísérleteinek kazettái, a tudósok kartotékrendszere, a vezérek rozsdás kardja, a tűzcsiholók és tűzoltók csontvégei, a kagyló, a kacat az akadémiák pincéibe s a múzeumok raktáraiba begyűjtve, — mit gondoltok, hol laknak haláluk után a klasszikusok —

az újra

meg újra elkeveredő porban. Valamit ingerel bennem ez a folytonos hajsza és kiűzetés, itt se maradhattam tovább. Pedig csak én öregedtem ma is, s bennem az emberiség. Hátul a sziklafokon az elhagyott mai hajlék. Jobban össze nem omlik már az, ami eddig-omolva kitartott. Hat-hét vak oszlop férfias vállán a Föld feje fölé kitartott mester gerenda: fala a végtelen tengeri szél, tető a hímporos ég. A szoba. A bontott szülőház megmaradt kemencéje. Elsereglenek belőle naponta az idő csúf gyermekei. A helyzet, mely mint a felszálló madarak, mégis megmarad.