Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Lászlóffy Aladár: A holnap oxigénje: Metamorfózis: Kosztolányi: A szülőház megmaradt kemencéje: versek
Lászlóffy Aladár A holnap oxigénje Fényképezek vagy ábrándozom — nézem a nyitott ablakból a levegőt. A mindenség keresztje idelátszik, kis célkereszt, benne a szúnyogok szívének szegzett golyó is halálos: a titkokat feltörő figyelem. Hol vár reám a holnap oxigénje? Minden kimondva, minden összeírva, minden mögöttem áll a polcokon, hallgathatok már s megszólalhatok. Mert újra mondva a szó új szerep, mely színre hozza új tragédiáim. Aki beszél még, biztos hallható is, akit az írás néma méltósága falába csuk, a könyvből mennydörög. Nem kell a csend, egy hasonlat szerelme amíg virágnyit világít a nyelvnek, addig van észak-dél és valahol még lesz remény, hogy megkeresselek. Metamorfózis „Fa leszek, ha fának vagy virága . . .” Átváltozni, minden óra drága! Ó hiszen a föld, a fű, a fa annyiféleképpen önmaga s mindenkiben mégis ép, egész, mért ne bírná, érné fel az ész! Fa leszek, ha nem hagynak madárnak, árnyék leszek, ha nem hagynak fának, szó leszek, ha kiégett az árnyék, s ahelyett, hogy olvasóra várnék, hang leszek, hogy hangosan kiejtsem, amit senki nem szabad felejtsen, amit jobb, ha nem felejtenek
