Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Pozsgay Imre: Helytállás Magyarországért

rozó. A nép és az ország tényleges helyzetének alapos megismerésére törekszik egyre inkább. Baráti körét bővitgeti, lapjaihoz munkatársakat toboroz, szövetkezik népi írókkal és ellenzéki újságírókkal, lapjainak hasábjain igyekszik kendőzetlenül bemutatni a magyarság helyzetét, s formálgatja a maga politikai cselekvési programját is. A „Nemzeti radikalizmus” programjában és a pártalakításban már a jövőbe néz és kiutat keres a bajból a nemzet számára. Egyre célratörőbben kutatja egy progresszív magyar politika kialakításának lehetséges útjait, s ebben a munkában a maga helyét, szerepét, eszközeit. A 30-as évek elején sejti már, hogy az ország sorsa katasztrófába fordulhat, s úgy látja, nem lehet számára különb hivatás, mint azon dolgozni, hogy ezt a katasztrófát még időben el lehessen hárítani. A Nemzeti Radikális Párt programjában és rövid életű gyakorlatában — minden esendőségével, hibájával együtt — már ez a gondolat munkál és az ennek a gondolatnak önmagát alárendelő politikus formálódik. Ez a program már egy népfrontos elképzelés irányába mutat, voltaképpen gondolati és magatartásbeli előzménye mindannak, ami sajnos majd csak jóval később (és későn), 1944-ben jöhet létre az ellenállás jegyében, az ország megmentésének utolsó és tragikus véget ért kísérletében. Ez a program lényegében egy belső demokratizálási folyamatot vázol fel, érintve a legfontosabb szociális kérdéseket is, az akkori társadalmi osztálytagozódásnak megfelelően középpontba állítva a parasztság ügyét, de mellette a polgárság, az értelmiség, s ha még csak érintőlegesen is, de már a munkásság is megjelenik ebben a gondolatkörben, s mindezzel a nemzet egységesülésének a folyamatát igyekszik elősegíteni, kifelé a német uralmi törekvésekkel szemben, befelé pedig a kormány „központosító mániájával” szemben, a nemzet autonóm erőinek kibontakoztatása érdekében. Egyrészt a magyar társadalom önállósulását, autonómiájának megteremtését szorgalmazza tehát a kormányzattal, a központi uralmi rendszerrel szemben, másrészt viszont egy mélyebb és tágasabb nemzeti, népi összefogást sürget. Bajcsy- Zsilinszky tehát a nemzeti radikalizmus programjával gondolatilag megteszi az első lépéseket a népfronteszme kiteljesítése felé, ám gyakorlatilag ekkor még képtelen ő maga is, pártja is arra, hogy parlamenti párttá szerveződjön, s az egy átfogó, haladó nemzeti mozgalmat elindító komoly szervezetté növekedjen.

Bajcsy-Zsilinszky politikai fejlődésének nagyon fontos szakasza az, amelyben pártja kudarcából levonja a következtetéseket, mind az uralmon lévő politikai hatalom természetére, mind önmaga helyzetére vonatkozóan. Fontos gyakorlati lépése ekkor, hogy elfogadja a kisgazdapártban kínálkozó lehetőséget a fúzióra, s így biztosítva a maga országgyűlési képviselőségét, a kisgazdapárt szellemét és politikai magatartását meghaladó, az adott kereteket szétfeszítő egyéni politikai pályát kezd, de mégis számára többé-kevésbé megfelelő szervezeti háttérrel. Ekkor már érettebb politikusként, ezzel a jelentékeny háttérrel igyekszik egyre következetesebben teret nyitni és híveket szerezni annak a radikális reformtörekvésnek, demokratikus társadalmi átalakulásnak és népfront jellegű összefogásnak, amelyet korábban lapja, az Előőrs hasábjain kezdett hirdetni, s a nemzeti radikális pártszerveződésben kísérelt meg elindítani. A történelmi helyzet akkor nem kedvezett az ilyen törekvéseknek. A német birodalmi hódító eszme egyre inkább ránehezedett Európára, egyre erősebben éreztette hatását itthon is; Horthy kormányai időről időre változtak ugyan, hol merevebbek voltak és erősödött a német orientáció, hol óvatos táncba kezdtek, hogy kioldalazzanak a szorításból, amennyire lehet, de a rendszer keretei nem változtak, a belátás nemigen erősödött a vezető politikusokban, a nép kiszolgáltatottsága pedig csak növekedett. Bajcsy-Zsilinszky Endre ugyanakkor egyre radikálisabban képviselte a maga eszméit és politikai törekvéseit, egyre következetesebben bírálta a politikát, egyre világosabban fogalmazta meg a magyar társadalom megújulásának, s egy merőben más politika kialakításának a követelményét. Ennél fogva egyre inkább magára maradt. Magára maradt a parlamentben számtalanszor, s gyakran a közélet egyéb fórumain is. Még jobb politikus- társai sem tudták követni, s nem merték. Sajátos módon ezzel párhuzamosan egyre jelentősebb személyiséggé vált a magyar közéletben, mert a „másik” Magyarország mind nyilvánvalóbban érezte, hogy komoly képviselője akadt Bajcsy-Zsilinszkyben. Számtalan4