Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Pozsgay Imre: Helytállás Magyarországért
Száz éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre Pozsgay Imre Helytállás Magyarországért U. JL legutóbbi néhány esztendő részben és — reméljük — az elkövetkező évek egészében is elvégezték, illetve elvégzik majd azt a fontos és másokra át nem ruházható feladatot, amely korunk nemzedékeire hárul Bajcsy-Zsilinszky Endre életének, életművének, politikai-erkölcsi példájának feltárásában és értékelésében. Avatott történészek tanulmányai, a Bajcsy-Zsilinszkyt személyesen is ismerők, egykori barátok, munkatársak, kortársak visz- szaemlékezései, s nem utolsósorban maga a Bajcsy-Zsilinszky-hagyaték — könyvek, cikkek, memorandumok, beszédek, levelek — ha nagyon lassan is, de remélhetőleg teljessé teszik immár a róla alkotott és még kiegészítendő képet. Az emlékezőnek, s így e viszonylag rövid írás szerzőjének nem feladata tehát, s nem is lehet az, hogy itt ismertesse Bajcsy- Zsilinszky Endre teljes életútját. S azt sem vállalhatja magára, hogy valamiféle átfogó értékelést adjon e politikai életmű egészéről, vagy hogy állást foglaljon olyan vitákban, amelyekben csak a dokumentumokat, s az egyes tényeket részleteiben is ismerő történészek, szaktudósok foglalhatnak állást mértékadón és véglegesen. Az én feladatom az lehet talán, hogy elmondjam, hogyan látom én, s mire becsülöm Bajcsy-Zsilinszky Endrét, ezt a sok tekintetben különös, vagy éppen egyedülálló XX. századi magyar személyiséget, s azt a politikai-erkölcsi életművet, amelyet történelmünk egyik legnehezebb, legkeservesebb időszakában épített fel és zárt le nagyon korán, önként vállalt mártíriumával. A szubjektivitás így aligha kerülhető el teljesen, de talán nem is kell elkerülni egészen egy ilyen emlékezés során. Különösen akkor nem, ha a személyiség jelentőségéről, a személyes elszánás és vállalkozás kétségtelen heroizmusáról van szó. Bajcsy-Zsilinszky Endre személyiségének jelentőségére — akkor még a dokumentumanyag, a történeti feldolgozás javának hiányában — Illyés Gyula megrázó erejű verséből döbbentem rá. A magam részéről elsősorban szubjektív eredetűnek tekinthetem tehát már magát a felfedezést is, azt az élményt, melynek révén közel kerültem Bajcsy-Zsilinszky világához, egyéniségéhez. A Zsilinszky emléke című Illyés-verset viszonylag kevesen ismerik, nem túlzás talán ezt a rövid költeményt itt egészében idézni: pulóvert, kucsmát, hócipőt széttestált rabtársai közt. Ment — arc-színe bár a falé — hólepte bitófa felé. Szive dacában, mint a láng egy nép dühe. Azt hagyta ránk”. Ott van ebben a versben a jellem minden fontos összetevője: a hűség, a megfontolt elszántság, a népi-nemzeti elkötelezettség és a fegyelmezett indulatosság, vagyis mindaz, ami jellem dolgában ezt az embert már eleve kivételes személyiséggé tette és kiemelte a sokaságból. Ott a kor, amely egyszerre fel is forralja, s fedő alá is szorítja „egy nép dühét”, 1
