Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Varga Domokos: Hangok és hangulatok
csipetnyi, csipisz, csiszlik, csitri, kicsi, kecses. Sőt talán még az alacsonyt és a piszlicsárt is idesorolhatjuk. Nem verném el feltétlenül azt a gondolatot sem, hogy a csak és a csupán hangalakjának is köze lehet a cs-hez kapcsolódó kicsinyítő hangulathoz. Ahol a p és a cs együtt fordul elő, ott — láttuk az emlitett példákból — gyakori a pejoratív hangulati töltés. Megtoldhatjuk a sort a nyelvdöccentő lepcsessel, valamint a ripacs-csal, hozzátéve, hogy főnévi ellenpéldaként két szó is kínálkozik mindjárt, a pipacs és a pecsenye. A pocsolya, pocséta viszont megint csak inkább pejoratív, s összecseng mellesleg a mocsárral, mocsok kai, lucsokkal is. Apropó: cseng. Sok a cs-s hangutánzó szavunk: csobog, csoszog, csilingel, csurog, csörög, csörög, cserreg, csattog, csetteget, cseveg, csicseget, csipog, csiripol, csivitel, csahol, csemcseg, csámcsog, fecseg, recseg, fröcsög, pacskol, pocskol, szűr csői, szörcsög ... Ezeknek mind megvan a maguk sajátos hangulata, de egy kalap alá aligha foghatók. Ahogy a cs-vel kezdődő egyéb szavak sem igen. Igaz, ott a csúf, csúnya, cserfes, csahos, csóró, csurdé, csélcsap, csorba, csempe (melléknévként) csámpás, csügged, de ott a csecse, a csinos, a csodálatos, a csendes, a csillapít, a csitít is. Nyugodt lélekkel csak annyit állapíthatunk meg, hogy e szavak érzelmi hatása erősebb az átlagosnál. Ugyanezt mutatja a csatakos, loncsos, mocskos, lucskos, locska is (v. ö. szotykos, szutykos, hetyke, lotyka . . .), vagy a rücskös és a kacska, az ócska, olcsó és az ocsú, a makacs és a csökönyös, a hencsereg és a kuncsorog, vagy a csalinkázik, cselleng, csatangol, csáng, csámborog, császkál szócsoport. A fuccsba megy, ennek már fuccs kifejezések nemkülönben. Az / és a cs együttes hatását egyébként bizonyára befolyásolja a p és cs oly erősen érvényesülő közös hangulata. így felel rá a pocsékolva a fecsérel. A. fancsali, furcsa, cserfes, csalfa, csúf hangulatába is belejátszhat a p és az / hangzásbeli rokonsága. Gombocz Zoltán egyébként azt is megállapította annak idején, hogy „a zenei hangok esztétikai hatása kellemesebb, mint a zörejeké”. Néhány zöngés hangnak — mint a b, gy, ny, z — nyelvünkben játszott hangulati szerepe, ahogy még látni fogjuk, nem támogatja egyértelműen ezt a tételt. A p és az/, a c, a cs és a ty, valamint a h zöngétlen volta azonban alighanem hozzájárul, hogy amely szavakban előfordulnak, azok között viszonylag sok a pejoratív, illetve diminuatív értelmű-hangulatú. így az /-es szavak közül is könnyen kiszemelgethetünk ilyeneket, mint a fanyalog, fanyar, fasz, faszari, fene, fenekedik, fenyeget, fertő, fertelmes,f etreng, féleszű, félnótás,fafityők (fafejű), fing, fintorog, finnyás, fitogtat, fitymál, fitty (nagy fittyel = nagy hűhóval, kérkedve), flancol, flangál, fonnyad, fösvény, franc („menj a francba”), frász („kapsz egy frászt”), fricska, fröcsög (pl. a dühtől), fukar, fuzsitos,füllent. .. Kiszemelgethetjük persze ellenpéldaként a finomat, frisset, fontosat is, de az/keltette érzelmek nagy átlagban, úgy látszik, mégsem kellemesek. Erre vall a csúf, csúfol, zsúfol, lófrál is, akárcsak a dölyf, a pof (pofa, pofoz, pofázik), a nyafog, kinyiffan, pöffeszkedik, vagy az is, mikor a sárban caflatunk és cefetül érezzük magunkat. Hát még ha püfölnek, döfölnek („Bántott, döfölt folyton a pénz is” — Ady). A c mintha a cs-t is felülmúlná kicsinyítő és rosszalló hatáskeltésében. Egyfelől a pici, icipici, icinke-picinke, picur, picurka, picula, pocok, fickó stb. tanúskodik emellett, másfelől — a fentieken túl — a cudar, cábár, cingár, cafat, condra, céda, cégéres (kurva), cemende, cenk, cinkos, cifra, cikornyás, cicoma, ciráda, cafrang, cécó, az átvitt értelmű cirkusz, a cihái, cincál, cipel, a (lassan) cihelödik, cikizik, civakodik .. . Ellenpéldák megint kínálkoznak persze (pl. cimbora, cirógat), de kevés ahhoz, hogy az összhatást ez lényegesen gyöngítse. Hisz a cicerél is inkább pejoratív hangulatú, akárcsak a pacallá ázik, a gürcöl, hurcol, hercehurca, hajcihő, hacacáré, hancúroz, henceg, a spicli és a pracli, a kócos, dacos, durcás, morcos, műfűre, a kacifántos és a kencefice, a flanc, franc, makranc, gubanc, ribanc, labanc, suhanc, a bikfic, kófic, nyápic, jampec, takonypóc, piperkőc, strici, leceng, a már többször említett pucér, puccos, pacuha, vagy a facér, kacér, vagy a heccel, macerái és így tovább. Ugyanígy összeszedhetnénk a rosszalló vagy lesajnáló értelmű ny-es szavakat is: nyafka, nyakas, nyamvadt, nyálas, nyámnyila, nyápic, nyimnyám, nyavalyás, nyomorék, nyomorult, 78
