Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Herceg János: Bácskai puszták, történetek
— Mia baj, Pájó? — kérdezte a bajmoki bizalmas emberétől, Schmitt Pájótól, aki Dragic őrnagy csapatainak minden mozdulatát szemmel tartotta. — Összesereglett az ellenség nálunk, Bajmok fölött, a kaponyai csárda körül. Alig tudtam átjönni a sűrűn álló őrség sorai között... Szerencse, hogy Schmittnek hívnak, így azt hitték, német vagyok ... Erre aztán futárt küldött segítségért Szegedre a kormánybiztos, Mihajlovic őrnagyot pedig, akinek az ősei aligha a Vereckei-szoroson át jöttek a magyar hazába, egy csapat nemzetőrrel elindította megfigyelő előőrsként Bajmokra, ahol a kaponyai csárdánál nagyban folyt a készülődés. Ki tudja, mi döntötte el a csata sorsát. Talán a tavankuti bornak is része volt benne, hogy Gáli alezredes megerősített alakulatai Czintula Antal különítményétől és Paál Tuna feketesipkásaitól támogatva még aznap délután átszorították a Bácsér hídján az ellenséget. Még a Csicsának nevezett tizenöt fontos ágyút is elhódították a granicsároktól, úgyhogy alig egy hónap múlva — miután április 3-án véres kézitusában elfoglalták Szenttamást — egész Bácska felszabadult. Mint tudjuk, csak egy rövid időre, sajnos. Mert amikor megindultak a cári seregek, elöl a félelmetesen vágtató kozák lovasokkal, Görgeynek nem maradt más hátra, mint hogy Világosnál letegye a fegyvert. De a kaponyai győzelem olyan történelmi tény, amelyet a krónikások piros tintával jegyeztek fel, nem feledkezve meg a bajmoki ember, Schmitt Pájó nevéről sem. Pedig nem is ez volt Bajmok első történelmi szereplése, hiszen alig van még néhány olyan helység a Bácskában, amelynek múltja olyan messzi időbe nyúlna vissza, mint Bajmoké. Mert már 1462-ben történik, említés róla, amikor Mátyás király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek ajándékozza az ősmagyar hangzású Bajmok nevű falut, más lakott helységekkel egyetemben. A török hódoltság alatt azonban fokozatosan elnéptelenedett, majd teljesen eltűnt, úgyhogy csak 19 ezer holdat kitevő pusztája maradt meg, amelyet Szabadkához csatoltak. Mivel azonban a közbiztonság egyre romlott, s Szabadka és Zombor között alig volt lakott hely, ahol a megyei perzekutorok biztonságban érezhették volna magukat, miután a betyárokat üldözve valahol meg kellett pihenni, Gottmann telepítési kormánybiztos azt ajánlotta Mária Teréziának, telepíttesse be Bajmokot jóravaló, vegyes ajkú katolikus jobbágyokkal, akik családonként egy telket, vagyis körülbelül ötven hold földet kapnának. Azért ilyen kiterjedt birtokot, mert valamivel ott kellett marasztalni a népet. Nem nagy kedvük volt ugyanis végleg megtelepedni az irdatlan pusztaságon, ahol még a Telecskai dombok is jó fedezéket nyújtottak a betyároknak, akik közül Angyal Bandi tudvalevőleg sokáig réme volt a vidéknek. Aztán mégis ottmaradtak. Mert a földnek nagy becsülete volt, s a pandúrok is megszaporodtak, nem kellett már annyira félni. A jobbágyok között iparosok is voltak, akik céheket alakítottak, s templom is épült, továbbá egy Lobi nevű bevándorolt 20 forint regálebér ellenében boltot is nyithatott, pontosan kétszáz évvel ezelőtt, s így Bajmok lett csakhamar a vidék legnépesebb nagyközsége. * * * Nemesmilitics egy sajátos bácskai szimbiózis szülötte. Pusztája egyideig a militárisok birtokában volt, de azután, hogy a határőrvidék részben megszűnt, részben pedig délebbre húzódott, ott maradt a tízezer hold kincstári föld és nem volt, aki megmunkálja. Redl kamarai adminisztrátor csak bérleti szerződésre toborzott telepeseket, mivel azonban a vármegye ügyeit nem lehetett nemesség nélkül igazgatni, nemesember meg kevés volt az akkori Bácskában, az egész országból csalogattak ide leszegényedett nemeseket. Ez volt sokáig az úri rezervátum, innen kerültek ki csaknem száz éven át a megye alispánjai, mintha ez a tisztség csak nekik lett volna fenntartva. Odry, Kovács, Knézy, Paál, s a főbb tisztviselők egész sora még, mivel az az előnye is megvolt Nemesmiliticsnek, hogy közel feküdt a megyeszékhelyhez, s jó időben egy óra alatt benn volt a kocsi a tornyos vármegye- háza előtt. 41
