Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Herceg János: Bácskai puszták, történetek
Ami értékessé tudta tenni a bácskai szállásokat, az nemcsak a föld minősége volt, hanem a közelség városhoz, faluhoz, s ami régen oly ritka volt: a kövesút. Az ilyen szállást nevezték tuszkulánumnak az urak, s itt élt legjobban a tanyás béres is. Mert ilyen szállások rendszerint a városlakók birtokában voltak, s a munkát a kinn lakó béres vagy feles végezte, míg a tulajdonos csak időnként látogatott ki. Ha nagyobb szállás volt, akkor vendégeket is hívtak nevezetesebb alkalmakkor, aratási ünnepre, amikor a tulajdonosnak ott illett lenni, s átvenni az aratóktól a búzakoszorút, illetve kicsit később az új kenyeret. A téli disznóölések is nagyon megfeleltek a vendéglátásra, pláne mikor már leesett a hó, és bundákba bagyulálva, csengős szánkón vitték ki a vendégsereget, s odakinn banyakemencékből áradt a meleg. Ezek nem kastélyok voltak, mégcsak nem is kúriák, bár nem ritkán öt-hat szobából állt a nagyobb szállás lakóháza, s szarvasaganccsal díszített ebédlője volt, ripszhuzatos szalonja, a sarokban zongorával, mert mindig volt valaki a társaságban, akinek az ujjai nyomán futamok csilingelték tele a házat, arról nem is szólva, hogy minden úrilánynak illett tudnia zongorázni. Előfordult, hogy külön fogat ment be vacsora után a cigányokért, s az akkor már igazán bácskai mulatság volt világos reggelig, sokszor még azután is. A kastélyok és kúriák, melyekben a földbirtokosnak állandó lakása volt, csak itt-ott tűntek fel a nyárfasorok mélyén, virágos rondellák mögött, kavicsos felhajtóval, oszlopos tornáccal és toronnyal, ami nélkül a kastély már nem is volt kastély. Sokszor csak a torony igyekezett kastéllyá varázsolni az egyszerű szállási házat, s egy kezünkön tudnánk megszámolni az igazi, stílusos kastélyt, első helyre téve a futaki Chotek-uradalom, a csébi Dungyerszki-birtok kastélyait a Bácskában. Ami előbb volt, odaveszett a török hódoltság százötven éve alatt, amint azt a romok tanúsítják. Bács-Bodrog vármegye monográfiája külön nevet talált ki ezeknek a tornyos, tornácos szállásoknak, „úrilak”-nak nevezvén őket, megkülönböztetésül az egyszerű, kevésbé hivalkodó, de sokszor nagyobb, kényelmesebb és impozánsabb szállásoknál, ahol néha a drága rézveretes parádés szerszámot is beakasztották a szobába, s a lehangolt zongorán kívül esetleg ott állt a szőlőprés is. Mintha mégse lettek volna igazi nagyurak a régi Bácskában, annak ellenére, hogy Dungyerszki Gyókó százezer koronát tett a bugyellárisába, ha bement a szabadkai tavaszi vásárba, s Szemző Gyuszi csak száz koronás poénnel volt hajlandó számolni a preferánszot. Volt valami mégis, ami parlagi gavallérokká tette őket, ha tagjai voltak is a Nemzeti Kaszinónak. Talán az új nemességük, amely nem engedte elfeledtetni velük nagyapáik küzdelmes életét. Talán a realitáshoz való különleges érzékük, hogy halálos biztonsággal tudták megítélni minden szituációban, mi az, amin keresni lehet, s házasodni is csak úgy voltak hajlandók, ha az asszony vagyont hozott a házhoz. A régi urak, s az arisztokraták az önmagáért való pompát szerették. Ezek inkább a feltűnést. Itt nem voltak képgyűjtemények — csak özvegy Fernbach Antalné nevét jegyezte fel a művészettörténet —, régi, válogatott könyvtárak sem igen fordultak elő a bácskai úrilakokban, de az ezer holdas gazda is patáliát csapott, amikor megpiszkálva botja hegyével a süldők még gőzölgő trágyáját, rájött, hogy az ispán ellopta a takarmányból az árpát. Először természetesen ezek az úrilakoknak és kastélyoknak nevezett szállások tűntek el, illetve alakultak át mezőgazdasági támaszokká, aztán a szálláscsoportok kaptak villanyt, kövesutat, hogy az igazi szállás, amelyet akácfák álltak körül, s azon túl a csend és a messzeség magánya, végleg eltűnjön a változó világban. * * * Gyerekkoromban, mikor jó egyórás döcögés után megállt a vonat Bajmokon, s a kalauz leugrott a lépcsőről, hogy harsány hangon elkiáltsa magát: Bajmok, valaki mindig hozzátette: Szánjatok ki, majmok! Nem tudom, használatos-e még ez a vidám kiszólás, amelyben annyi öngúny volt annak idején, de ennek ellenére tiszteletet keltett bennem a régi Bajmok. Mindenekelőtt az 39
