Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - VERSESKÖTETEK - MÉRLEGEN - Csáky Károly: Az önismeret verseskönyve: Gál Sándor új kötetéről: [könyvismertetés]
eseményeket. Később ismét elrendeződtek a dolgok, mert a helyükre kerültek, új helyet találtak maguknak, ám ezt a költő már nem otthon éli meg, mert a mozgás centripetális ereje a városba röpíti. Idegennek, ahol csak nehezen — és mindmáig félig-meddig — találja meg a helyét. Még odafigyel, haza, de felfokozott érzékenysége sorstársakat fedez fel a városban is. A bejárókat, a munkásszállók, albérletek időtlen ideiglenességét, az otthontalanokat és otthonkeresőket. Innen nézve hirtelen szűkké válik a tanya határa, — a költő látóhatára viszont az egész országra és a történelemre tágul. Serfőző verseinek egyik leglényegesebb eleme az IDŐ, de nem ama szárnyas, amely Berzsenyinél még elrepült, hanem a gondokban araszoló, minden pillanatában a LÉT súlyát tudatosító. Mert Serfőző ifjúsága — mint oly sok sorstársáé — komor volt és zaklatott, s ez a feszültség — először — csak a szerelemben, társát megtalálva oldódik fel. Teljesen ekkor sem és soha már, mert jobbágy őseitől a szolgálat fegyelmét tanulta és vállalta fel. Ha szabad így mondani — s miért lenne ez sértő? — fokról fokra érik értelmiségivé, ahogyan megérti, mert makacsul elemzi is azt, amit átélt. Minden verse súlyos, mert még a legihletettebb is csak a földről (a szántókról, majd az aszfaltról) tud felröppenni. Alkotó elemük a természeti kép, amely egyre bonyolultabb, áttételesebb gondolati íveket képes átfogni. Mindenkor tárgyias, de soha nem nehézkes. Nem ellentmondás ez, illetve ha az, akkor tudatosan vállalt. Hangja halk, de kemény, mert fékezni, fegyelmezni is tudja indulatait. A kezdeti naiv lelkesedést vagy éppen nekibúsulást — érezhető Váci-hatás — a tudatos rendcsinálás-akarás racionalitása váltja fel. Aki idejekorán, s nem a saját akaratából szakad ki egy közösségből, az élete végéig keresni fogja azt. Szomorúan, elkomorodó dühhel tapasztalja, hogy vérei hogyan áldozzák fel hagyományos értékeiket, sőt a gyermekek hiányával a jövőt is a tárgyak, a megszerezhető javak fetisizálásával. Érti, de nem ért vele egyet, mert: aj annak, kinek Szivében nincs szándék, Csak alázat. ( Sisaktalan) „Lent él a lélek is” — írja Lent lépdelnek című versében, de ő mást akar: „A lélekben lassúakkal / nem vánszorgok” / Nem akármiért /. Ciklusai, mint a téglák, épülnek egymásra. Az első: Vigyázok a házra, az utolsó: Innen. Ez az összegzés, az ars poetica, mintha az idős Kassák kemény hangját hallanánk: „Erre a részére tartozom hazámnak. S az éjszakai tanyákban vakláló vakoskodókat, akikre szúnyogok morognak befelé szőrösen az ablakon, az összetörődött életű ingázókat, s a munkát két kézzel végzőket: munkásokat és parasztokat nincs miért megtagadnom. Értük van dolgom, s dolgaim megmérnek. S nem a megalázkodással magasztosulókkal és a megalkuvás árán dicsőülőkkel tartok, hanem megyek tenni a dolgom, • mintha szerszámmal mennék az elgazosodott kukoricák felé, hogy hasznot hajtsak, s a bizodalom nevelkedjen magasra!” (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984) Horpácsi Sándor Az önismeret verseskönyve (Gál Sándor új kötetéről) M „ • r -JILert minden vers visszatérés. Hogy újra és újra képesek legyünk megvalósítani önma[fumtban a csodát. A verset — azt a csodát, amely kívül esik a halálon” — olvashatjuk Gál Sándor önvallomásszerű sorait Az Éden és a Golgota között c. új kötetének fülszövegében. A gyűjtemény versei mögött „majd évtizednyi idő — gond, öröm, kudarc, siker és felismerés — van”. 93
