Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
lett. Azután meg megoperálták — oszt asszon lett belűle! MÉG ÍLLYET! Hát ezt még sose hallottam! De nem is hiszem el, hiába, nem hiszem! Mer ollyan van hogy csíra. Ollyat én is ismertem: a Fernst. Hogy felesíge-gyereke vót, de azír a fiukat is szerette, oszt gyött velünk tippant szedni mint az asszonyok — íllyen van! De hogy megoperálják, ászt ASSZON lessz — ááá! Hát akármit azír nem hisz el az ember! Én azt se hiszem, hogy felmennek a holdba. Mondják pedig, meg írják az újságba is — de én nem hiszek benne. Mondják csak, de nem igaz! Hiába, az íllyesmikbe én nem hiszek! * * * Én aszondom: íllyen jó világ soha nem vót! Meg nem is lessz íllyen még másik! De viszont íllyen hazúg világ se vót még soha. Mer ma annyit tud a níp hazunni, amennyi csak belefér! Jaj istenem------Ezelőtt nem hazúdott ennyit az emberisig. Például én is: csak akkor hazúdtam, hogyha hasznom vót benne. Ha nem vót benne hasznom, akkor én feleslegesnek láttam! Hát ha hasznom vót benne, jó, akkor igen. De AMÚGY —? Én a gyerekekkel is így vótam: lehetett az a gyerek akar míllyen rossz, csinálhatott akar mit, nem bántam — de ha hazúdott, azír NAGYON haragudtam! Hát mír kell hazúdni?! MÍR kell egyik embernek a másikat hazúgsággal tartani?! Ezt én SOHA nem bírtam megérteni! Pedig most ez lett a divat. Jó, igaz: legtöbb úgy lehet vele, hogy hát haszna van benne-----* * * Változik a világ! Mindenbe! Még az üdőjárás is megváltozik! Hát meg lehet figyelni: nem ollyan üdőjárás van má, mint az én gyerekkoromba vót! Mink március tizenötödikén mezítláb mentünk a hősök sírjáho, egy szál kis ruhába! Most meg? Ezelőtt a tél ollyan vót, hogy a farkasok a kertbe jártak! Nem mint most, hogy havat is alig látni! Most: októberba má fűtünk. Az én üdőmbe: SZÓ se lehetett még rúlla! Most május utolja van, oszt még íg a tűz! Mer ollyan gonosz az üdőjárás még most is! Míllyen világ ez?! Énszerintem az az ezelőtteni rígi üdőjárás jobb vót, sokkal! Rendszernek ez a jobb, a mostani — mer akkor sok gyerek íhen szaladgált! De üdőjárásnak meg av vót a jobb, a rígi. * * * Rossz az üdő, most nemjói vagyok. Fáj a szívem, jaj-aj! Hiába na, kövír vagyok! Eggy íllyen kis asszon hatvan kiláná nem szabanna hogy több legyík! Má ha hetven, akkor súllyos! Oszt akkor vagyok kétszer annyi! Mer mikor az idegszál-gyulladásom vót, inekciókat kaptam rá, oszt az nagyot lükött rajtam: híztam harminc kilát, lettem rögtön egy MÁZSA! Meg még akkor arra is ráhíztam — lettem SZÁZHÚSZ kila! Hogy ténleg nagyon szeresse a hasát, aki ekkorára megtelik mint én! Vagy hormonzavaros legyík! Nem is egíszsíg e, betegsíg e! Hát alig tudom cipelni magam! Mindenki örüljön a szerencséjinek aki sován! Az idegszál-gyulladásom, av vót a baj. Mer a sok inekciót megkaptam, jól meghíztam tűle — az idegszál-gyulladásom meg megmaradt. Az bassza még mindég a kurva anyját bennem! Meg öreg is vagyok má. Meg hát sehogyse jól vagyok mán én! Aj, jó vóna megdögleni má------Ha a Laci nem halt vóna meg, ha nem maradtam vóna egyedül, SOHA nem gyöttem vóna én fel Karcagnál! 74
