Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
'— Idehallgassá Anikó! TANULJÁ fiam! Te csak mindég azon iparkodjá, hogy többet tudjá mint azok a másikok! Teneked SZÁZSZOR annyit kell tudni mint egy magyar jánnak! Tanulj fiam mer MEGFUJTALAK! Meg én, az anyád mocskos uristenit! Sok baj vót, nagyon sok baj! Hogy a magyar jányok így, a magyar jányok úgy — — Anikó! — mondom. — Ne avatkozz közzéjök! Semmi dógod köztök! Te most még csak ne is SZÓLJÁL hozzájok! Gyön hozzád eggyik? Hagyd hogy elmondja, te meg feleld neki: „Teneked igazad van, de ne haragudjá, most nekem sok a dógom!”. Gyön a másik? Hallgasd meg azt is, oszt mondjad annak is: „Neked van tökíletes igazad! De ne haragudj, most nagyon sok dógom van!” így kell a magyar jányokkal kibánni! Hogy ennek is igazat adsz, meg amannak is, megvan a bike, de teneked SEMMI KÖZZÖD eggyikhe se! Nehíz vót neki, eleibe nagyon nehíz vót. Vót ollyan: ültek nígyen az asztalná, Anikóm odament ötödiknek, leült ű is — a nigy felállott, Anikó maga maradt az asztalná. Kiközösí- tettík! Mer cigány! Hogy gyött hozzám, sírva!: — Anyám, nem bírom! Nem csinálom tovább, nem tudom! Mer a többiek — így meg úgy. — Mit törődsz vele?! Ki kérdezte hogy mit csinának a többiek?! Te csak TANÚLJ! Tanuljál úgy, hogy mindenkinek a feje tetejin táncoljál a tudásba! Mással te EGGYÁ- TALJÁN ne törődj! Majd nízd csak meg, hogy ezek még hogy könyörögnek neked egyszer! Mer ezt se tudják, azt se tudják — te meg máj tudni fogol mindent! Most még csak suttyómba mosolyogj rajtuk — de még majd egyszer kinevetheted ükét! TANULJÁL! — mondom neki. — Mer annak van írtelme! De hogy itt bőgsz nekem, annak nincs írtelme. Máj ha tudsz, te leszel az atyaisten! Még majd egyszer mindenki tehozzád színeskedik, meglásd! Oszt elébb-utóbb elgyött az az üdő is, hogy könyörögtek neki! Hogy űhozzája gyöttek má, üt udvarolta a többi! Gyön haza, nevet, mondja: — Anyám, meglesz má, megvan má-----— Na ugye lelkem! Na ugye megmondtam gyerekem! Oszt megadta az isten, hogy nővír lett, meg főnővír Anikóm! * * * Sokat kínlódtam én az urammal. Jaaj, kínlódtam eleget Lacival! De RETtenetes sokat! Anikóm ríg Pesten vót má, anyám is meghalt ríg, magam vótam má csak az iszákos vínemberrel, csak űtűle nem bírtam má szabadulni! Na annyi megvót azír, hogy amikor má nem bírtam, elvitte rúlam Anikó. Mer haza- gyött, oszt mondtam neki: — Anikó, nem bírom apádat. NEM BÍROM má vele! Én felakasztom magam! — Na anyám, jó — aszondja Anikó —, ne akasszad fel magad, hanem inkább elviszem rúllad egy kicsit. Elvitte oszt Pestre, betette egy kórházba. De ott is csak szígyent hozott Laci Anikómra! Italokat vitt be magáho, berúgott persze — aaj istenem------Meg nekiállt ott benn a nővírszobán főzni, főzött paprikásklumprit, de persze akkor is ríszeg vót, oszt megettík elűle a többi betegek, ű nem lakott jól, oszt nekiállt ott csináni a cirkuszt — hát amiilyen ugye a ríszeges ember! Hogy mindég törtínik körülötte valami! Ott vót nígy-öt hónapig, úgy gyött megin haza. Még meg míllyen kedves lett utánna, még hozzáfogott nekem takarítgatni! Ott sepregetett vagy egy hétig, de máj minden nap — nem győztem rajt csudálkozni! Na persze nem tartott soká az égisz — gyött megin az ital. Ugye, ennékül se valami jól álltunk. Mer ű dógozott vagy harminc évet a villantelepen. Csak nem igazolták neki! Mer megszakította egyszer a folyamatosságot, mer fel akart gyónni Pestre. ípp mikor a nagy munkanélkülisig vót, hogy kinn aludgáltak az utcán az 65
