Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
Mocskos disznók vótak a nímetek! Nade nem is szidom ükét — mer a magyarok még rosszabbak vótak, még hamissabbak! Mer az a nímet hunnan tudta vóna hogy én a világon vagyok? De ám a magyarok tudták! Oszt beadták a nívsort a németeknek! Hogy azok csak szóligatták a neveket a papirosrul, hogy na Gyurka, Gyula, Dezső, Lajos, gyerünk! Ha elszökött? Hát elszökött! Mer el lehetett szökni! De másnap oszt mentek ám írté! Megkerestík akarhun vót is, mer a magyarok tudták hun keressík! Megtanálták — akkor oszt az isten irgalmazzík neki! Úgyhogy szóval a magyarok még rosszabbak vótak mint a nímetek. Mer amék magyart megtettík parancsnoknak, az oszt megbaszta vóna az anyjának a száját is! Na ugye mit is lehetett vóna várni a buta parasztoktul------Éngemet még nem vittek el egyellőre, mer Anikóm kicsi vót. De a Lacit elvittík. Bandi bátyámat nem vihettík, mer az katona vót, hát azt nem bírták vinni — de Gyurkát elvittík, meg hát mind az embereket elvittík — de még öregasszont is vittek! Elhajtották ükét Madaras mellé, ahun most a reptér van, oda lettek beterelve táborba. Cukorrípát eggyeltek, meg kapáltak, meg em meg a, dógoztak. De úgy ám hogy felkeltették ükét három órákkor, oszt nígykor má mars dógozni! Míg a nap az igen vót! Főzni meg nem lehetett, mer este mikor lement a nap, bementek, de tüzet gyútani nemszabad vót ám, mer hogy légvídelmi van! Hogy gyónnék az ellensíges repüllők oszt meglássák ükét! Hogy szegín csórók égisz héten nem ettek főtt ítélt! Kenyeret, szalonnát kaptak, sokat is, annyi szalonnát kaptak hogy még adogatták is a dróton kifele minekünk, meg kaptak klumprit is — de hiába, megbaszhatták a klumprit, ha megfőzni nemszabad vót! Csak dógoztak egyfolytába, ítlen, oszt még pízt se kaptak a munkájokra! Ha oszt szólt valamellyik, követelte a jogát: kikötöttík a fáho! Mer panaszkodtak ugye, hogy hát égisz héten nem bír főzni az ember egy kis ítélt, hogy kenyír-szalonna van reggel-dílbe-este, hát kiszakad az embernek a gyomra — igee-en?? KIKÖTÖTTÍK! Felhúzták a fára, otthatták amíg el nem ájult! Amikor elájult, szembelocsolták egy veder vízzel — magáhotért: MEGIN felhúzták! Bezon! Nímetek, meg magyar katonák, meg csendőrök! — Mit akartok, tetves cigányok! Esztek-isztok itt, semmire nincs gondotok, jó dogotok van! Hát akkor csendbe maradjatok! Pízt majd kaptok utólag! Nem szerettek dógozni, mi?! Ez a bajjotok tinektek! Oszt soha se láttak a munkájukér két fillért se szegínyek. Hogy csak dógoztak, dógoztak, a gyomruk meg csikart! Nem bírta, elszökött? Nem leltík? Az se baj! Vittík akkor apját- anyját űhelyette! Vót oszt olyan is hogy bikát ettek. A Bohóc, am megette a bikát! Mer a Piszeóru csak főzött eggyik este. Elbúttak, oszt a bokrok alatt gyútottak kicsi tüzet, azon megfőztík a kis klumprit vagy mit — leborította a Pisze! De leesett e fedő rúlla. Ászt a setítbe beleugrott a bika, ászt megfőtt! Esznek ott nagy csendbe — egyszercsak aszondja a Bohóc: — Te Piszeóru asszon! HÚÚST is tettíl bele?? Főztíl HÚÚST is?! — ÉÉN, HÚÚST?! Hogy főztem vóna?! Mibül főztem vóna?! — Akkor micsoda hús van ebbe?! Nízzük meg, gyútsatok má gyufát! Megnízik — hát BÍKA! Bikát rágott a Bohóc! íllyenek mentek ott! Ahogy oszt vígé lett ennek a tábornak, lett helyette egy másik. Ónadrára vittík akkor meg az embereket, vagy Óradnára, vagy mi az istennek mondták azt a hellyet. Lacit is vittík, Gyurka bátyámat, Lajos bátyámat, Gyula bátyámat — na, hát Gyula bátyámat ott vertík agyon. A magyar csendőr! Amír valamit nemjói csinált, vagy tudomisén! De jó van, akar mit tett, akkor is: hát agyon kell ütni egy embert?! AGYONÜTÖTTÍK! A puska tussával jól agyonra vertík! Szivén vágták, hogy nem kapott levegőt meg vírt hánt — meghalt harmannapra. Na íllyenek mentek akkoriba! Égisz amíg csak be nem gyöttek az oroszok! * * * 59
