Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
ténleg: hát az a magyar ember, az a paraszt, az arra született, az hozzá van szokva ahho a napho is, meg a nagy erős munkáho, hát annak való az aratás! Nem énnekem! Pedig a vályogvetís se kutya! Mégis azt kibirtam! Meg előtte évbe vótam hat hétig gépníl, csípeltünk — fel se vettem! De a marikverist az ellensígemnek se adja az isten! Hajnaltul estig azon a TŰZŐ napon, csurog rúllam a víz, az a gaz kiveri az ember jányának lábát, karját, kípit, picsáját, mindenit, a derekam nincs is má mer nem írzem, jaaj — enné má as se rosszabb ha korbácsolnak! Em má avval határos! De vót oszt rajtunk még ollyan üdő is, hogy íhezis vót. Háború alatt — hát nem vót mit enni, EGGYÁTALJAN! Hogy csak jártuk kinn a fődeket, oszt ha megláttuk a kinnhagyott ídeskáposztát, megrohantuk, típtük ki oszt ettük! Vagy a sárgarípát! Av vót a kincs! Hogy a nehízsíg bennünk vót írté, hogy csak tanálnánk má valahun egy szál fagyott sárgarípát! Kapartuk ki körömmel a fődbül, oszt tömtük a szánkba! Bezon vót illyen üdőszak is a szeginsígre! Én azír nem hiszem hogy van isten: mer OLLYAN gazdagokat teremtett, meg OLY- LYAN szegínyeket, hogy az kibeszílhetetlen! Ollyan szegínyeket, hogy a kenyímek még a színit se látták! Közbe az urak, azok meg ílnek! Élig szegínsíget kipróbáltam én az íletbe, meg ípp eleget láttam! Hát minállunk valamikor még a magyar gyerekek is eljártak kíregetni! Ugyan úgy mint a cigány! Mer akkora vót a szegínsíg! Hát van ember aki nem bir annyit szerezni mint a másik, ha sok gyereke van, má nem bír annyit — akkor az dögöljön meg íhen? Pedig ide jutottak sokan! Hogy bejártak a gyerekik a városra, gazdákho, kíregettek: kaptak kis kenyeret, kis szalonnát — mégis ettek valamit, nem korgott úgy a hasuk-----ílet vót ez? Isten adta ezt?! Áá! Na ezír nem hiszem el hogy van isten! Én ha isten lettem vóna, úgy osztottam vóna be: eggyenlően! Hogy minden embernek adtam vóna kellemes, jó íletet! Egyformán mindnek! Hát nem ollyan eggyik ember mint a másik?! Nem ugyan úgy írdemli a jót?! Mer rossz az ísíg, nagyon rossz! Amikor az ember nem tud mit tenni a szájába! De rossz az! Nem ír az semmit! Mer akkor úgy egyebnek se bír örülni az ember. Apám mondta mindég: „Szar a pina kenyír nékül!” De igaz is! Mer nem esik jól a szerelem se, ha üres a has! Énszerintem Lenin lett vóna jó istennek! De ezt megmondtam egyszer egy papnak is! Én megmondtam neki! — Tisztelendő úr — mondom —, ide halgasson! Tudja ki lett vóna jó istennek? — Kicsoda? — Lenin! — Mír? — aszondja. — Mer — mondom — az azt akarta hogy egyik ember ne legyík több mint a másik! Azt akarta hogy egyik ember ne legyík miliárdos, a másik meg ne haljík éhen! — Lenin, Lenin — aszondja a pap —, hagyja má a Lenint! Tudja maga, ki vót a világon az első kommunista? — Ki vót? — mondom. — Jízus! — aszondja a pap. — Bezon hogy Jízus! Hát az nem azt akarta, hogy egyik ember annyi legyen mint a másik?! — Jó van — mondom —, ebbe meg magának van igaza! * * * Gyöttek akkor a nímet üdők. Elgyött még annak is az üdeje hogy táborokba hurcolták a cigánságot. De MIR haragudtak ezek a nímetek annyira a cigánra?! Ezt nem tudom megérteni! Mer jó, aszondták: nem szeremek dógozni a cigányok. Hogy spekulántok! Hogy amék nem lop, az spekulánt, oszt mind csak ebbül ílnek! De hát hogy ezir KIIRTANI ükét?! Meg a zsidókat is! Tán azír hogy több eszünk vót mint űnekik, ezír akartak elpusztítani minket? 58
