Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
Van ott Eger szélibe egy nagy kert. Ott dógoznak a magyarok. Öntözik a vetemínt. Meglássák hogy ott megyünk — elkezdenek KÁArogni! KÁAR, KÁÁR! Persze erre mink is: baszattuk ükét apjokkal, anyjokkal, tesvírökkel, minden! Egyszer oszt: RÁNK a slagot! ÖMLIK a víz! Margit néni a meztelen seggit tartotta nekik — ÚGY lemosatták, hogy abba egy CSEPP száraz nem maradt! A mi Gyurkánk lefeküdt az útra, ott hempergett, annyira nevette! Mindég mikor tippantszedni mentünk, vittünk magunkkal égisz kenyeret, zsírt, meg legtöbb sütött még az útra egy nagy kerek, lapos tisztát, úgy hittük: sovány — vittük azt is. Hozott Margit néni is, Piroska néni is, a Vírcse is, meg én is vittem. Este persze nem vöt lámpa, gyútottunk kis tüzet az erdőszílen, melléültünk, tördeltük a sovánt, eszegettük, beszílgettünk — oszt el is aludtunk rajta, úgy ícakáztunk. A Gyurka meg kinízte, hogy a Piroska néninek a pakkjába ott a nagy kerek sován — kilopta belűle, odatett a hellyire egy nagy kerek száraz tehínszart. Gyött az ideje, kezdtünk mind enni. A Piroska néni is, a setítbe, ahogy szokta: csak úgy a pakkjábul tördelte, oszt ette suttyómba. — Jaaj, te, Maargit! — aszondja egyszer. — De rossz most ez a sovány! — Rossz? Én nem tudom, te tudod! Ollyan amíllyet sütöttíl! — Julis, he! Kóstold má meg, mitül íllyen rossz e! — Hagyjon éngem — mondom —, én eszem a magamét! Ne egye ha nem jó! — Kóstold má meg Margit, kóstold te meg! Letört neki egy darabot, odadta. Rágta akkor Margit néni is, figyelte az ízit nagy savanyú kíppel — egyszercsak felkiabál: — PIROS-KAA! Tegye belíd apád! Tehínszart eszel, meg énvelem is tehinszart etetelfi — Jaaj, ki csinálta, ki tette?! — jajgatott a Piroska néni, mintha a haját típník! — Biztos a Gyurka, látom hogy a Gyurka! — mer ott vergődött a Gyurka a fődön, úgy nevette Piroska nénit hogy máj meg fulladt nevettibe! Magyarázta oszt a Gyurka a Piroska néninek, hogy nem ű vót, hogy csuda törtínt: tehínszamak vált a sovánnyá-----De úgy nevettem én is, hogy aszittem sose látom meg a reggelt! Na így múlattunk. így íltünk ezelőtt------* * * Egyszer meg mi törtínt! Ó Szűz Máriám, akkor meggazdulhattam vóna! Csak av vót a baj, hogy énnekem soha se kellett a másé. Füreden vótam, vásárba. Mer ócskáztam akkoriba. De előbb gyöttem el a vásárbul mint a többi — hát micsináljak!: előbb eladtam mindenemet mint Rózsiék, sokkal előbb, most akkor várjak még fél napot ezekre a maflákra? A fene aki megette! — fogtam magam, elgyöttem egyedül! Na így utaztam hazafele egymagám. Felülök a vonatra. Megy a vonat. De egyedül ültem az égisz vonatkocsiba — ugye még tartott a vásár, nem utazott még el senki, csak én. Megy a vonat! Egyszercsak!: gyön, szaladva — de ROHANVA! — egy fiatal ember! Mint akit zavarnak! Rohan vígig a vonaton! Oszt ahogy elrohan mellettem, ideiük nekem eggy EKKORAnagy aktatáskát! — Tedd el! — aszondja. — HAMAR tedd el! Felessek leszünk!! De má rohant vóna tovább! — VIGYED INNEN!! — mondom neki, oszt ellüktem a táskát. De minthogyha döglött macskát dobott vóna az ölembe! — Viszed el?! — mondom. — Én nem leszek felessed, eredj innét!! Felkapta, ászt szaladt vele tovább. De mán a következő kocsiba utólértík a nyomozók! Megfogták a fiatalembert, a táskát elvettík tűle, a kezire rácsukták a bilincset-----55
