Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
— Az, ugye? Oszt tudod-e — aszondja a Jízus —, hogy az a szájatáti lusta fogja elvenni felesígül ezt az íletrevaló jánt? — Ugyan Mester — aszondja a Péter —, hát csak nem csinálsz íllyet! Hát ezek vónának egymásho valók?! — Csak így lehet, Péter! — aszondja a Jízus. — Mer ha két mulyát tenník össze, meghalnának íhen. De így, hogy eggyik ügyes lessz, dógos, így csak jutnak tán mégis valamire! Na hát minállunk is ezt gondolhatta a Jízus, hogy eggyüvé adott minket! * * * Margit néni, Piroska néni, a testvírem Gyurka, Ferus, meg az anyóssá, a Vírcse — mindég ezekkel jártam tippanozni, mer RETtenetes sokat lehetett nevetni nekik! Elindultunk tippant szedni! Egerbaktára — hát Abonba át kellett szállni. De annyira ismertek má minket a vasutasok, hogy egyfolytába mindég csak bolonddá tettek bennünket! Gyön a vasutas, kiabál: — Eger fele beszál-LÁÁS! — Jaj, jaj — ugrálnak fel mind —, mellyik vonat, mellyik vonat?! — Bakul az első! De szaladjanak — aszondja a vasutas —, mer indul! — Jajj istenem!! — a Vírcse. — Hun van mán ez a Ferus?! Biztos kiment pisilni! Most lemaradunk!! Ferús, Ferús! Af fene egye le azt a pici faszát, hogy ípp most hugyozik! — mer csíra vót a Ferus, a Vírcsínek a veje: inkább az embereket szerette, nem az asszonyokat. Gyön oszt Ferus. — Ferús, Ferús!! — a Vírcse, a vcjinek. — Te mindég csak pisilsz! azt akarod hogy lemaradjunk a vonatrul?! Szaladtunk oszt, hamar fel a vonatra! A Margit néni meg mindég köcsögbe hozta a zsírt — ahogy másznánk felfele a vonatra, elejtette a pakkját, SZÍJJELment a köcsög zsír! — Af fene meg ne egye, oda a zsír! Na nem baj, csak hamar, hamar! Fenn ülünk má. Ezek még mindég a Margit néni köcsöginek örülnek — gyön egy kalauz: — Magok hová utaznak? — Egerbaktára tippant szedni! — Na szálljanak le akkor, de gyorsan, mer ez Hatvanba megy! De mán indul is! — Jaj, jaj, fussunk, szaladjunk! De a Piroska néni meg nem akar ám leszállni! Mindegy má akar hova — aszondja —, vonat vonat! Hagy vigyík amerre lát! Alig lehetett rábeszílni! Na hamar át a másik vonatra! Akkor meg a kenyérit vesztette el a Margit néni! Kiesett neki a pakkjábul — mer mindég úgy vót a hátallója, hogy csak félig-meddig bekötve! Úgy hozták utánnunk a Margit néni kenyérit a magyarok! — Tessík má megmondani, hova megy ez a vonat? — de megkérdeztük akkor má EZERTÜL! Má nem akartuk elhinni senkinek hogy Egerbe! Megindul a vonat, NAgyot ránt! A Vírcsínek a kenyere a csomagtartóbul ZSUPSZ a fejire! ELharapta a Vírcse a nyelvit is, még vírzett is neki! — Kié ez a kenyír, hogy a fekete fene egye el a torkát!! — fődhöverte a kenyeret, rá is taposott, bele is rúgott, hogy a bélé is kihullott a kenyírnek! Senki nem mondta neki hogy az üvé! Csak nevettük mind! Hát SZÍNHÁZ vót ezekkel utazni! Megérkeztünk Egerbe — megyünk a buszho. A busz meg nem vesz lel! Amir nagy pakkunk van! Na most mit csináljunk? Menjünk gyalog? Tizen nyóc kilaméter! Na gyerünk! Megyünk-----54
