Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
műhelybe — de nem írtettek űk semmihe rendessen. A Laci vót a negyedik fia anyósomnak — na, az legalább nem muzsikált eggyátalán, ez az előnye megvót neki. A villantelepen dógozott a Laci, ebbe legalább jobb vót. Nade hát hiába, ha pízt soha nem hozott! Minállunk ollyan hogy válás, ollyan nem vót. Hát az szentsígtörís lett vóna! Ugye, katolikusok vótunk: minállunk ha egyszer megesküdött valaki, akkor íljen is avval aki jutott neki! Pláne ha már család is vót! És énszerintem jobb is vót az a rígi szokás! Mer ha mán valahun család van, akkor húzza meg az a nő a picsáját, meg az a férfi húzza meg a faszát! Mer a gyerekiknek nem szabad azt megírezni, hogy űk most szerelmessek erre meg arra, meg mittudomén! Szerelem ide, szerelem oda — a szerelem múlandóság! Csak a szeretet az ami örökkí tart! Rígen sok ján ment firhe, meg sok fiú nősült úgy, hogy nem szerettík egymást szerelemmel! Oszt MÉGIS megmaradtak egymással! A gyerekír! Mer gyerek lett, ott vót a gyerek — hát a gyerek aztat nem írezheti meg, hogy az anyja meg az apja most ipp másfele vágyakozik! Mer annak a gyereknek KELL az a szülő! Jó, van aki mindég tudja szeretni a gyerekit, mindenhogyan — de legtöbb csak abba az esetbe, ha ű nevelte. Már ha nem ű neveli, idegen neki, nem írez tisztán vele! Akkor meg má nagyon nehíz annak a gyereknek! Szóval, ez a mostani sok válás nem jó. Nem is szerelembül van ez, nem szerelembül! Ez csak egy kalandor-vágy! Kalandor-vágy ez csak, nem ám szerelem! A gyerekik meg közbe szanaszíjjel, oszt pusztáinak! Úgyhogy nem jó ez, énszerintem nem jó! A gyerekikre való nízvést jobb vót a rígi szokás! Anikóm elvált. Otthatta az urát, aszondta, ű nem tűri tovább, elválik. Jó, neki is igaza vót. Mer nem vót jó az ura. Meg gyerek nincsen, hát ű könnyen táncol. — De közbe meg nekem is igazam vót! Meg azt se szeretem, ahogy Anikó énnekem szól! Hogy űneki eggy ílete van, oszt azt az eggy íletit akarja ílni, a magáét, nem a másét, nem az uráét, meg nem a gyerekiét. Meg én is: hogy mír nem váltam el! Hát én NEM váltam el! Mer a gyerekikre való nízvést jobbnak láttam így! Üérte gondótam jobbnak így! Leíltem az íletemet az apjával, úgy, hogy közbe csak a két gyereket szerettem! Mer az apjokat én még LÁTNI se birtam! Én úgy íltem az urammal húsz éven keresztül, ahogy most a jányommal ílek! Mer mink házas íletet húsz éven keresztül nem ütünk, de egy CSEPPET se! Nehíz húsz év vót. Jó, av vót! De a gyerekekír megírte! Ház azokír csináltam! Oszt meg bírtam csinálni, mír ne?: ű aludt a kisszobába, én meg a mostohaanyámmal meg a gyerekikkel aludtam a nagyszobába! A gyerekekír! * * * Hát oszt hogy én hogyan kerültem össze a Lacival, azt ne kérdezze tűlem senki se! Mer nem tudom. Mer tűz meg víz vótunk mink ketten! Én errül csak egy dógot tudok mondani. Egy mesét. Amit még a rígi öreg cigányoktul hallottam mesélni, az Elek bácsitul, vagy a Marci bácsitul. Hogy még amikor a Jízus a fődön vót, oszt a Szent Péterrel vándoroltak falubul faluba, mentek az úton — oszt megláttak egyszer egy cigánt. Aki fekszik a fődön hanyatt, oszt tátva a szája neki. Mer hullott ipp egy kicsikét a mánna — oszt hogy hátha beleesik a szájába is eggy, oszt lenyeli oszt jóllakik vele! Hébe-korba pottyant is eggy, azt szípen lenyelte a cigány, oszt tátotta tovább a száját! — Mester! — aszondja a Péter a Jízusnak, mer így szólította mindig. — Micsoda erős-egíszsíges fiatal ember ez! De — aszondja — hogy lehet hogy ennyire lusta? — Péter — aszondja a Jízus —, hát így lesz kerek a világ! Ha mindenféle forma van benne! Mennek akkor tovább. Egyszer oszt megin látnak valamit. Lássák, hogy a fődön arassák ipp a búzát. Ászt egy jány, egy szíp cigánjány: danol, táncol, fütyöl, úgy szedi a markot! — Mester — aszondja megin a Péter —, míllyen élínk ez a jány! Míllyen szorgos, míllyen íletrevaló! 53
