Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
Énrám meg senki nem mondaná, hogy magyar vír is van bennem! Pedig van. Anyám után. Egy negyed csak — de van. Pedig húú, nem szeretem a magyarokat! Pláne amellyík fösvíny! NAGYON nem szeretem űket! * * * Én firjhementem tizenhat éves koromba. Nem sok értelme vót — nem is soká vótunk együtt. Mer a Dezső lopott. Még meg ráadásul apámtul! Szíj jelmentünk akkor. Na, összegyöttem akkor a második urammal, a Lacival. Am meg ivott! Én meg buta vótam! Hát, fiatal vótam-----Vót már a Lacinak egy rossz felesíge, egy magyar nő. De az összes cigángyerekek használták azt! Mind a két cigánváros! — Én azír iszok — aszondja nekem a Laci —, mer kurva a felesígem! De — aszondja — má nem is a felesígem, mer el is váltunk má! Én meg bolond vótam: hozzámentem. így lett oszt a kisfiam. Meg Anikóm. Máskülönben nagyon jó ember vót a Laci! Nem vót ű amúgy rossz ember, mer jószívű vót nagyon! Meg ha víletlenül ideadta a pízt, a keresetit — eleibe vót úgy még hogy ideadta —, én azt csináltam vele amit akartam, ű nem szólt írté! Mondjuk ha kőcsönadtam akar kinek — nem kellett azt űtűle kérdezni! Csak mikor ű kérdezett éngemet, akkor mondtam neki: — Odaadtam kőccsön, ennek meg ennek! — Jó van — aszondja —, te tudod! íllyen jó ódala is vót neki, igen! Csak közbe hiába. Mer ivott. De MINDENT elivott az! Én ügyes vótam! Mindenbe belefogtam, mindennel megpróbálkoztam — a szarba is kanál vótam én! Jó: eggyik dolog sikerült, másik nem. De azír majd minden sikerült nekem, hát ügyes vótam nagyon! — Ászt hiába. Törhettem én magam, nem ért az semmit. Hát ahol iszik az ember, ott hiába minden! Hordtam a virágvázákat, bejártam velük a fél Magyarországot, csereberíltem űket ócska használt ruhákér, gyött a rengeteg píz a kezembe — ászt nem láttam belűle semmit. Mer ha Laci pízt látott, fogta, vitte, elitta. Dughattam én akar hova, meglelte mindenütt! Na várjá, kibaszok én teveled!, gondótam. Kitanáltam: haza se viszem a pízt, rögtön kiváltom rajta a cukrot, lisztet, zsírt, ászt az ílelmet dugom el anyám ágyába! Eltettem szí pen mindent a lábáho meg a feje alá. — Anyám — mondom —, ha hazagyövök, máj sütök egy kis kalácsot! — Jó van fiam, jó lessz! — Vigyázzon anyám mindenre — mondom —, nehogy a Laci hozzáfirjen! — Hát tudod fiam úgyis hogy vigyázok! Jó, elmentem. Mire oszt hazaírtem, az én drága jó uram eladott mindent. De egy MORZSA nem vót a háznál! Mm, még beszílni se jó rúlla, még gondolni se szeretek rá! — Idehallgass má Laci! — mondom neki. — Amíllyen nagyon rossz vagy, csak FELE annyira lennél má jó is! Hát hogy íljünk meg így?! Pízt tetűled nem látok; én tartalak, ruházlak is, ugyanúgy mint a gyerekeket; oszt MÉG AKKOR el is hordod az ennivalót itthonrul, kiveszed a gyerekek SZÁJÁBUL, hogy eligyad azt is?! Nem szígyelled te magadat?! De aa, hát kár vót annak a szó-----Ollyan fél-magyaros vót különben a Laci, az anyja fél-magyar vót neki. Apósom cipész vót. Rendes, tanúit cipész! Meg vót egy veje is, a is av vót! De a fiai, azok csak úgy kontárkodtak. Ha eszükbe jutott, muzsikáltak, ha eszükbe jutott, segítettek az öregnek a 52
