Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Kerékgyártó T. István: Hernádi Miklós: Ünneplő társadalom: [könyvismertetés]

felfokozódását értékeli. Ez éppúgy felfogható általános társadalmi ténynek, mint amennyire egyénileg különböző igénynek.

De talán nem is annyira a más szempontú értelmezésen van itt a hangsúly, hanem inkább azon, mennyire lehet tudományosan megalapozottnak venni megállapításait és következtetéseit. Bizonyító erejű példái kétségkívül egyértelművé teszik, hogy az ünnepi viselkedések jelentése elsősorban a fogyasztásban és a társas kapcsolatokban tapasztalható hiányok megszüntetésében ragadható meg. S éppígy az a felismerés is, mely szerint napjainkban elkerülhetetlenül csökkent az ünneplés szertartásossága és ezzel összefüggő eszmei telítettsége, szélesebb közösségi hangoltsága. A sokfelé ágazó okok közül a társadalmunkat átszelő egyenlőtlenségi viszonyokat csakúgy megemlíthetnénk, mint a közösségen belül meglevő érdekellentéteket, melyek nem annyira csoportok, hanem inkább egyének közt jelentkeznek, s nem utolsósorban az egyéneknek a társadalmi hierarchiában elfoglalt helye körül támasztanak konfliktusokat. Ám a bizonyos humanizáló tényezőként fellépő intimebb személyes viszonyok sem változtathatnak a hétköznapok sivárságán. Mint ahogyan azok a hivatalos ünnepek sem, melyek a hagyományos szertartások és eszméik megszüntetésére vállalkoztak. A szocializmus elvont kollektivitáseszményének emlegetése, a közös ünnepléstől eltántorító, privatizáló szemléletmód önmagában is akadályozó tényező.

Éppen ezért nem lehetnek napjaink ünnepei mentesek bizonyos pótélményt nyújtó szereptől, valóságtól való menekülést kínáló funkciótól. Még ha ilyenként nem is annyira a hétköznapok egyhangúságának és unalmának megtörését szolgálják, hanem inkább a szorongás elűzését, illetve katartikus és felemelő örömérzésbe torkolló levezetését. A végeredmény — cseppet sem csodálhatóan — csakis a látszatszerűség és a formalizmus lehet. Ám akár félelmet és szorongást feloldó szerepet, akár pedig egyhangúságot megtörő funkciót tulajdonitunk az ünnepeknek, „hétköznapellenességük- ből” való eredeztetésük mégis igen fontos. Hiszen ha egyre kevesebb azoknak az alkalmaknak a száma, melyek a hétköznapiság meghaladását teszik lehetővé, menthetetlenül bekövetkezik az ünnepek és hétköznapok összemosódása. így bizonyos értelemben még pótélményei sem lesznek az egyénnek. Ugyanakkor — ahogyan ezt a családi ünnepek és néhány, vallási eredetű ünnep elemzése során tapasztalhatjuk — megvan az igény az emlékezetben rögzült és újra elérni kívánt eseményekre, cselekvésekre. Mert az ünnep átélése során sem csupán a szűkebben vett ünnepi témát, hanem egész életünket átéljük, „annak környezetével és számtalan meghatározásával együtt, sűrítetten, nagy intenzitással”. Olyan élményekhez jutunk, amelyek ugyancsak a maguk személyiségéltető erejük folytán válnak közösségszervező tényezővé. Ezért is kell vigyáznunk arra, hogy el ne fogyjon az idő.

Kerékgyártó T. István

49