Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - A hazai agrárvilág - átmeneti korban: Fekete Gyula válaszol Pál Gyula kérdéseire
padt a kizsákmányoláséval, ettől maszatolódott be úgy. Pedig hát mit is jelent a kizsákmányolás, emlékezzenek rá, akik jártak valaha alapfokú szemináriumra: „másokat illető javak elsajátítása ellenszolgáltatás nélkül”. Bizony, bizony, sokan elfelejtették, ha egyáltalán valaha is megtanulták, ezt az alapfokú szemináriumi anyagot. Máskülönben aligha állították volna bíróság elé azt, aki az értékes meggymagot a szemétből kikaparta. Nem szidták volna annyit a kánikulában pörkölő gázrózsák között hétszám izzadó palacsintasütőket, lángossütőket. Nem becsmérelték volna a közös mellett még a háztájiban is kemény, kockázatos, olykor embertelen munkát végző, 20—30 disznót hizlaló, bikát nevelő, kertészkedő parasztokat. Végtére is miféle „másokat illető javakat” sajátítottak ők el? Még hozzá — „ellenszolgáltatás nélkül”? Vajon nem egyszerűen csak az irigység maszatolta, becsmérelte ezeket a társadalom számára nagyon hasznos vállalkozásokat? Olyanoknak az irigysége, akik dehogyis vállaltak ilyen és hasonló többletmunkát a vele járó többletjövedelemért. Mostanában kezd szocialista polgárjogot nyerni a vállalkozás szó. Mióta a szocialista „kisformák”, túl a mezőgazdaságon, a kereskedelemben, az iparban, a közlekedésben, a szolgáltatásban örvendetesen kezdenek szaporodni. Egy dokumentumban olvasom: „A szocialista vállalkozásban a vállalkozó nagy önállósággal és megközelítően a tulajdonos érdekeltségével működteti az egységet. Ugyanakkor ezt egy olyan gazdasági rendszer keretében teszi, amely biztosítja, hogy a vállalkozó személyes haszna egyben az egész közösség. .. haszna is legyen.” Egy riportban olvasom, „szocialista vállalkozókról”: „Mintha egy mostanáig lezárt szelepből törne elő belőlük ötlet, energia!” — Igen, hát nemzedékek nevelkedtek abban a szemléletben, hogy a vállalkozás — tabu. Talán egyedül a sportban maradt meg a legtisztábban az esély, a vállalkozási lehetőség: legyőzni a legyőzhetetlennek látszót. A gazdaságban, a kultúrában minden égtáj felől meredeztek a sorompók. Pedig hát, bevallom, én azt is el tudnám képzelni, hogy éppen a szocializmus adja meg a vállalkozás szabadságát. A kartellektől, monopóliumoktól, multinacionális mammutvállalatoktól mentes szocializmus. Ha meggondolom, nincs ebben semmi istenkísértő — mindnyájan vállalkozók vagyunk. Minden napunk telve a vállalkozások kínálatával, maga az élet is egyetlen nagy vállalkozás. Emberi ösztönünk — bizonyosan kiirthatatlan — a kísérletező, kezdeményező, vállalkozó készség; megszámlálhatatlanul sok és változatos a formája, a tétje, a kockázata, a célja. Kiirthatatlan ösztön, de elnyomorítható. Viszont egészséges talajon nevelhető is, gazdaságban, társadalomban, kultúrában egyeni- rányitható is — közösségi célok szolgálatára. 10. Kovács Imre azt írta: „Azt pedig minden romantika nélkül, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy magyarságunk örizöje a múltban és a jelenben főleg a parasztság volt, tehát az etnikai bázis parasztságára nagyon kell vigyázni, itt olyan változásokat kell eszközölni politikánkban, társadalmi struktúránkban és gazdálkodásunkban, hogy kedvező feltételei legyenek az életnek. Ez az a szempont, amire tekintettel kell lenni a mezőgazdasági termelés átszervezésénél, az üzemi reformok megvalósításánál.” Móricz, Veres Péter, Szabó Pál, Illyés és mások által bemutatott magyar paraszt és paraszti életforma létezik ma még Magyarországon? — Ha létezik is, kimúlóban. Természetesen létezik még; parasztemberek fél lábukkal a termelőszövetkezetben vagy már nyugdíjasként azt az életformát, életmódot, azt a fajta paraszti munkát folytatják, amelyet 30—40 évvel ezelőtt apáiktól, nagyapáiktól vettek át. Nem képesek életformaváltásra, mert nem is akarnak életformát váltani. Megvan ennek a régi paraszti életmódnak is a maga varázsa, vonzása. Annyira a természethez, az állati és a növényi élővilághoz kötődik, hogy a teljesség érzetét-közérzetét adja, amit semmiféle specializált munka nem adhat. így vallott nekem erről, a magnószalag tanúsága szerint V. F., egy orosházi idős parasztember: „Ne függjek én senkitől se. Ne tartozzak én felelősséggel senkinek. Csak 12
