Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - A hazai agrárvilág - átmeneti korban: Fekete Gyula válaszol Pál Gyula kérdéseire

magamnak meg az Úristennek... Csak egészség legyen. Én a paraszti munkát soha nem éreztem tehernek. Még a rossz időben se; szinte jólesett az embernek érezni, hogy: ezt is kibírom. Testet-lelket megedző állapot a parasztember élete. Változatos munka. Alkotó munka. És minden évben minden elölről kezdődik, és ez olyan változatosságot ad, hogy soha nem lehetne abbahagyni, ha élnénk. Szinte azt mondhatom, beteg se lehet az ember a paraszti munkák mellett — nincs rá idő. Az a nagy hit, hogy mindennek mindig újra kell kezdődni, mert ez a világ rendje, az a nagy hit élteti az embert; az utolsókig is tele reményekkel élteti.”

Az ezredéves történelmi életforma bizonyosan kimúlóban, s nem tudni még, mi következik. Mit ment át ebből a — nem életformából, csak életérzésből, a milliónyi kertészkedő

— mondhatnám — szombat-vasárnapi paraszt, hétvégi paraszt. És nem tudni, mit mentenek át azok, akik továbbra is főhivatásszerűen a mezőgazdaságban dolgoznak, merőben más körülmények között és más feltételekkel, mint apáink-nagyapáink. És nemcsak a termelőszövetkezetben másképp, de otthon a ház körül, a háztájiban is.

A sok új kockaház, a sok autó a kocsiszínben, a modern lakberendezés, háztartási gépek, színes tévé, hi-fi torony a jövőről s benne a paraszti örökségről keveset vall. Meredek lépcső következnék itten: amikor a szellemi, érzelmi, erkölcsi igények is épp ilyen általánosan felnőnek a korhoz.

Belátom, ez nem megnyugtató válasz Kovács Imre szavaira. Azt a történelmi szerepet, amelyet ő említ, mindenestül a múlt parasztsága sem vállalhatta föl, még kevésbé testálhatjuk ma — és holnap — a mezőgazdaság jelenkori és jövendő munkásaira. „Magyarságunk őrizőjének”, „az etnikai bázis parasztságának” az örökségét most már — a szocializmusban

— az egész népnek kell átvállalnia.

Kellene.

(1983 január)

13