Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Gyurácz Ferenc: A társadalmi rétegtudat és a táji tudat összekapcsolódása: Veres Péter népcsoporttudatáról
Gyurácz Ferenc A társadalmi rétegtudat és a táji tudat összekapcsolódása Veres Péter népcsoporttudatáról reres Péter gondolkodásának legáltalánosabb, lételméleti alapja annak tudata, hogy az ember társadalomban, közösségben él. Ez az ember egyik alapvető antropológiai adottsága, önmeghatározásának egyik alapvető eleme. Ennek megfelelően a közösségben gondolkodás az az alapérték, amelyre a világnézet egész értékszerkezete fölépül. Veres Péter a család és az emberiség alapközösségei között, horizontálisan és vertikálisan, koncentrikus körökként elhelyezkedő közösségformákat lát. (De a „koncentrikus körök” szószerkezetet nem használja.) Az egyén érdeke az emberiség érdeke, az emberiség érdeke az egyén érdeke. Ám az író mindig hangsúlyozza, hogy az emberiség túlságosan tág kategória ahhoz, hogy a tudatos lét szintjére el nem jutott tömeg-egyén azonosulni tudjon vele. De erre nincs is szükség, hiszen az is ontológiai tény, hogy az emberiség kisebb közösségekből épül fel, ahogy sokszor írja: nincs integrálódás differenciálódás nélkül. A differenciálódás alapvető keretének a család időtlennek tartott alapegységén túl előbb az osztályközösséget, majd 1932—34-es szemléleti fordulatától kezdve a nemzeti közösséget tartotta. Míg azonban az osztályközösséget soha nem tartotta abszolút értéknek, hanem csak az osztálynélküli társadalom megteremtéséért folytatott harc keretének, addig a nemzeti közösség fokozatosan értékhierarchiájának csúcsára került. Az egyén, illetve a család és a nemzet között további koncentrikus körök helyezkednek el. Ezek közül kiemelkedően fontos az a szociológiai, gazdasági, illetve településszerkezeti és földrajzi egység, amelyhez az egyén családjával együtt közvetlenül kapcsolódik, amelyben élete és munkája zajlik. Ez Veres Péter esetében a balmazújvárosi agrárproletariátus és Balmazújváros alföldi óriásfalu közössége. A helyi, lokálpatrióta tudat azonban Veres Péter gondolkodásában nagyon korán táji tudattá, alföldi tudattá szélesedik. A helyi tudat táji tudattá szélesedésének alapja, hogy Veres gondolkodása elsődlegesen társadalmi: elsődlegesen társadalmi rétegével azonosítja magát, s mert a balmazújvárosi agrárproletariátus, a balmazújvárosi földmunkásság sajátosságait azonosnak tudja és érzi az alföldi agrárproletariátus, az alföldi földmunkásság sajátosságaival — a társadalmi réteg-tudathoz igazodva a helyi tudat táji tudattá szélesedik. A társadalmi rétegtudat és a táji tudat összekapcsolására, a népcsoporttudatra épül Az Alföld parasztsága koncepciója. Nem valamiféle tájhazafiságról van szó, ezt Veres Péter elutasítja, a birtokon belüliek érzésének tartja. Táji tudatának pontos, „földrajzi” határait nem is vonja meg, s ha az alföldi parasztságról beszél, akkor nem az Alföld földrajzi fogalmára gondol csupán. A pontos földrajzi elhatárolás hiánya, ugyanakkor a földrajzi elnevezés használata a kritikának megengedte a feltételezést, vajon nemcsak a tiszántúli, sőt, nemcsak a balmazújvárosi szegényparasztságról beszél-e az író?1 A feltételezés nem minden alap nélkül való. A koncentrikus körök ugyanis az alföldi parasztságon belül is föllelhetők, társadalmi és — „faji” értelemben. Legtöbb közösséget szülőfaluja népével érez a szerző, ismeretei is túlnyomórészt onnan valók. A balmazújvárosi, valóban több szempontból kivételes helyzetű agrárszegénység reális képéből formálja meg az alföldi, sőt, a magyar parasztság 26
