Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - A hazai agrárvilág - átmeneti korban: Fekete Gyula válaszol Pál Gyula kérdéseire

A megoldás alapelvének talán ez kínálkoznék: mindennek zöld utat, ami a közösségnek hasznos; mindent korlátozni, lehetetlenné tenni, ami a közösségnek árt, másokat, vétlene- ket károsít.

Kimondva egyszerű az elv, de szinte áttekinthetetlenül ellentmondásos az a gyakorlat, amelyben érvényesítenünk kellene.

A valóságból indulnék ki. Szerintem sincs tulajdonosi szerepe a termelőszövetkezeti tagságnak, mint ahogy az üzemi munkásságnak sincs. Ebből következik, hogy tulajdonosi öntudata és felelőssége sem fejlődhetett ki. A realitás a munkavállalói szerep, de csak kellő érdekeltséggel, ösztönzéssel épülhet rá a szocialista szellemű munkavállalói öntudat és felelősség. Korántsem csak anyagi érdekeltségre s ösztönzésre gondolok. Meggyőződésem például, hogy szocialista viszonyok között a munkavállalói ösztönzésbe beletartozik a tulajdonosi szerep — funkció — növelése is.

Mindezek alapján a természetes sorrendiség így kínálkozik: minthogy a munkavállalói szerep mindenki számára adott, úgy tetszik, a munkavállalói érdekeltséget kell fejlesztenünk először. Olyan munkavállalói érdekeltséget, amely munkavállalói öntudatra és felelősségre nevel, éspedig a tulajdonosi szerep fokozatos növelésével is.

A tulajdonosi funkció valóságos gyakorlatára alapozott tulajdonosi érdekeltség összehasonlíthatatlanul erőteljesebb és — szocialista viszonyok között — minőségi renddel fejlettebb viszony. Voltaképp a tulajdonosi érdekeltség — pontosabban: köztulajdonosi érdekeltség — mintegy alapszövete a szocializmusnak, ez kellene, hogy uralkodó legyen s át- meg átszője az egész termelő társadalmat.

Minden jel szerint a tulajdonosi szerep, érdekeltség és felelősség kibontakoztatásának sokkal-sokkal jobbak a feltételei a kisebb termelői egységekben, ahol a közösség kohéziós erői hatékonyabbak. A kisebb termelőszövetkezetekben tehát jobbak, mint a több falu határára elterpeszkedő mammutokban. Valószínű, mint annyi közösségi értéknek, a tulajdonosi szerepnek, érdekeltségnek, felelősségnek is legjobb nevelője a közvetlen demokrácia. Eszerint a nagy termelői egységekben is a kisebb csoportok, munkabrigádok, üzemrészek közösségei alakulhatnak ki legtermészetesebben. Éspedig valószínűleg ott és akkor, ahol és amikor a közösségi és a magánérdekek a legteljesebben fedik egymást.

Ami a munkáltatói érdekeltséget illeti, azt az előbbiek függvényének érzem. Mert egyrészt felfoghatom úgy: a tulajdonosi érdekeltség tudatából fakad — noha nagy közvetítéssel — a munkáltatói érdekeltség, ha tudniillik kifejlődött már egyáltalán a tulajdonosi érdekeltség tudata. Másrészt felfoghatom úgy: a szocializmusban mindenki munkavállaló, tehát a közvetlen munkáltatói szereppel megbízottak is, ami azt jelenti, hogy a munkáltatás is egyfajta szervezői-vezetői munkakör, és ebben a közvetlen, szakmai értelmezésben a munkavállalói érdekeltség fogalomkörébe vonható.

De hogyan illeszthető be a szocializmusba a vállalkozói érdekeltség? Erre kicsit részletesebben kitérek, mert ezt az eszmei-elméleti parlagot csak mostanában kezdjük művelés alá fogni, noha, úgy tetszik, a szocializmus versenyképességének, életképességének, dinamikájának fontos erőtartalékai rejlenek itt.

Veszem példának a háztájit. Mindnyájan ismerjük azt a régi receptet, mely szerint a háztájitól el kell venni a termelési kedvet, hogy javuljon a közösben. Kitűnt idők során, hogy épp a fordított viszony a valószínű: háztájiban, közösben együtt javul vagy együtt romlik a termelési kedv. Annyira összenőtt már, szerves egységgé, annyira magához olvasztotta már a szocialista jellegű nagyüzem a magánjellegű kicsit.

De hát voltaképpen mi is a háztáji? Egy szóval így felelnék erre: vállalkozás. Akár csak a háztartásban szükséges zöldség, krumpli, takarmányféle, gyümölcs megtermelésére, vagy ezen túl piacra is: fóliás primőr, disznóhizlalás, csibenevelés, állattenyésztés, egyebek.

Vállalkozás? Elpiszkolódott, bemaszatolódott nálunk az utóbbi évtizedekben ez a szó, ez a fogalom. Már az Értelmező Szótár is ezzel a megszorítással említi: „szocializmus előtt”, „tőkés gazdaságban”. Azt mondhatom, a vállalkozás fogalma idők során összeta11