Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Írások az első generációs értelmiségi létről, tudatról - Füzi László: Jegyzetek - "vidéki" könyvekről: [Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében]: [Momentumok az első háborúból]: [könyvismertetések]
ennek. Rövidesen több könyvük is megjelent, különösen az ekkor itt tanító Greguss Ágost élt a kínálkozó lehetőséggel: szinte a Réthy-nyomda háziszerzőjeként tevékenykedett. Költeményei és fordításai mellett itt jelent meg közmondásokat és szólásokat tartalmazó Magyar példabeszédek című munkája is ... (Békéscsaba, 1985.) Monumentumok az első háborúból — Szerkesztette: Kovács Ákos 1985 őszén a Műcsarnok és a Népművelési Intézet közös rendezésében első világháborús emlékműveket bemutató kiállítást rendeztek a Fényes Adolf-teremben. A kiállítás számos fényképpel és dokumentummal illusztrálva mutatta be az első világháborús emlékműveket, a kiállításhoz kapcsolódó kötet pedig az emlékművek világát járja körül. Ahogy a kötetben is olvasható, sem a kiállítás, sem pedig a tanulmányfüzet nem önmagában álló. Mindkettő „annak a szociológiai szemléletű művészeti és környezetkultúra-kutatásnak eredményeként jött létre, amit néhány évvel ezelőtt egy vidéki múzeumban, Hatvanban sikerült elindítani”. A program keretében került sor a magyarországi falvédők, majd pedig a magyarországi madárijesztők kiállítására. Mindkét kiállításhoz kiadvány is kapcsolódott a Hatvány Lajos Múzeum Füzeteinek sorozatában. (A sorozatban több értékes kiadvány jelent meg, így például egy-egy Lesznai Anna-, Komiss Dezső-, Tandori Dezső-füzet.) Az első világháborús emlékművek kutatása is a hatvani múzeumban indult meg, majd Kovács Ákos Budapestre kerülésével a Népművelési Intézetben folytatódott. A mostani kiállításhoz kapcsolódó tanulmánykötet — melynek szerzői között találjuk a szerkesztő mellett Hankiss Elemért, Kovalovszky Mártát, Voigt Vilmost, Szabó Miklóst, Tandori Dezsőt — mind történeti, mind szociológiai szempontból tud .újat mondani az első világháborúról s annak utótörténetéről. Azzal, hogy több tanulmány is végigköveti az első világháborús emlékművek felállításának történetét, a szerzők meggyőzően bizonyítják: a világháború, majd a Horthy-korszak Magyarországának nem az emlékezés, hanem az emlékezés manipulálása volt a fontos. Már 1915-ben bizottságot hoztak létre a hősök emlékének megörökítésére, ez a bizottság pedig a háborús kormány ideológiáját támogatta. Már ekkor, de ezt követően is az éppen aktuális politikai célkitűzéseknek rendelődött alá az emlékművek állítása. (1917-től 1938 végéig több hullámban, összesen 1086 emlékművet állítottak fel.) Mindez annak a következménye, hogy az első világháború reális értékelésére hosszú ideig nem került sor. A forradalmakat követően a Horthy-rendszer megőrizte a háborút vállaló társadalmi közeg folytonosságát, társadalmi és nemzeti programja pedig a háborúval való visszaélésre alapozódott. Az emlékmű a tudat átalakításának eszköze lett. „Az első világháború a húszas és harmincas évekre túlságosan is megszépült” — írta Csoóri Sándor A magyar apokalipszis című írásában. S ha ez így volt, azt többek között az emlékművek felállítását kísérő propaganda-hadjáratnak köszönhető. A múlttal és a megtörténttel szemben időtle- nítették a háborút. Kezdőponttá tették azt, ami veszteség, következmény és végpont volt. A katarzis megtisztító tüzének elmaradásáról beszél Csoóri a már említett írásban, s úgy tűnik, a hivatalos emlékezés éppen ezzel szakadt el a háborútól. Ami mögötte van: a revíziós politika harsogása, a romantikus történelemszemlélet, a mesterségesen kialakított közhangulat, az emlékművekre felvésett idézetek s az emlékművek felavatásakor felolvasott rigmusok — mindezek már a következményekhez tartoznak. Aki valamikor is meg akarja írni a történelemmel való visszaélés történetét, nem kerülheti meg az első világháborús emlékműveket és a velük foglalkozó tanulmánykötetet sem. (A Népművelési Intézet és a Műcsarnok közös kiadványa, Budapest, 1985) 92
