Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Írások az első generációs értelmiségi létről, tudatról - Füzi László: Jegyzetek - "vidéki" könyvekről: [Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében]: [Momentumok az első háborúból]: [könyvismertetések]
könyvtár is rendszeresen jelentetett meg könyveket s újabban a megye irodalmi folyóiratának, az Új Aurórának a gondozásában is egyre több könyv jelenik meg. Úgy tűnik, az említett műhelyek mellett a megyei múzeumi szervezet is figyelemre méltó vállalkozásba kezdett. Elek László munkája a Békés Megyei Múzeumok Közleményeinek 9. köteteként jelent meg, ez a kötet azonban megújítja a sorozatot. Mint Szabó Ferenc múzeumigazgató a könyvhöz írt bevezetőjében elmondja, a Közlemények mostani s további köteteivel két irányba is folytatják az útkeresést. „A sorozatba ezután beillesztjük azokat a múzeumi publikációkat is — olvashatjuk a bevezető sorokban — amelyek nem csak egy szűkebb szakmai körnek szólnak, hanem a jó átlagműveltségű nagyközönségnek. Eredeti kutatások alapján írt, elsősorban szintézis jellegű, egy-egy fontosabb témát tágab- ban átfogó munkákra gondolunk, a testesebb kötetektől a félujjnyi vékonyságú füzetekig. A színvonalas népszerűsítő kiadványok polgárjogának elismerése útkeresésünk egyik iránya. A másik irányt a tematika ezzel összefüggő kitágítása jelenti, jelen esetben a művelődéstörténet és különösen a szélesebb közhistóriai és tájtörténeti módszerekkel kutató irodalomtörténet felé.” Lényegében tehát a múzeumi évkönyv megújítási kísérletéről van szó. Arról, hogy a szó szoros értelmében vett szakmai — s ráadásul több szakterületet vizsgáló, egymás mellett sorakozó — írások helyett a nagyobb közönség érdeklődésére is számot tartó, átfogó jellegű művelődéstörténeti munkáknak igyekeznek teret adni ebben a kiadványsorozatban. Kutatók, tudományos dolgozók csak nyertesei lehemek ennek a törekvésnek, hiszen éppen a hosszabb terjedelmű, szintézisre törekvő munkák megjelentetésére nehezebb kiadót találni. S nyertesei lehetnek az olvasók is, hiszen akár egy évtizeden belül is jó pár művelődéstörténeti-irodalomtörténeti munka jelenhet meg Békés megyéről. Várakozásunkat jól elégíti ki Elek László munkájának első kötete, noha már most le kell szögeznünk, hogy nem monografikus igénnyel íródott ez a könyv. A könyv anyagának összeállításakor a szerző nem használta fel korábban már megjelent munkáit s nem foglalkozott azokkal a jelentős alkotókkal sem, akikről az utóbbi években hosszabb tanulmány vagy éppenséggel könyv íródott. Az átfogó monográfia helyett így inkább az egymáshoz lazán kapcsolódó tanulmányok füzérét kapjuk. Más jellegzetessége is van Elek László könyvének: a szerző kerüli az öncélú tudóskodást, helyette a pontos, de élvezhető megfogalmazásra törekszik. Figyel arra, hogy senkinek a kedvét ne vegye el az olvasástól — s ez a kiadványsorozat további köteteinél is fontos szempont lehet. A kötet tanulmányait fejezetekbe csoportosította a szerző, így azok az adott korszak szellemi-művelődési életének keresztmetszetét is hivatottak megrajzolni. A tanulmányok középpontjában rendszerint egy-egy kiemelkedő egyéniség áll: így mindenekelőtt Tesse- dik Sámuel, a „társadalmi elkötelezettség nagy példaképe”; aztán Czetter Sámuel, a rézmetsző; Magda Pál, a reformkori statisztikai földrajz klasszikusa, valamint Szakái Lajos és Sárosi Gyula, az egymáshoz közel álló két költő. A tanulmányok közül mégis azokat érezzük jobbaknak, amelyek nem csupán egy-egy kiemelkedő vagy helyi vonatkozásban fontos alkotó életútját mutatják be, hanem amelyek érintik az alkotókat körülvevő társadalmi közeget is. Nyilvánvalóan érdekes lenne végigkövetni egy-egy tájegység kulturális intézményeinek kialakulását s azokat a harcokat is, amelyek az intézmények — iskolák, nyomdák stb. — tevékenységét kísérték. Elek László egymaga még a téma Békés megyei vonatkozásában sem vállalkozhatott erre a munkára. Tanulmányai között mégis nem egy akad, amelynek középpontjában éppen ez a problematika áll. Itt kell megemlítenünk A Vajda Péter nevét viselő gimnázium első ötven éve (1802—1852) című tanulmányát, amelyben végigköveti az iskolaalapítás körüli vallási és társadalmi harcokat, részletesen szól az iskola működési rendjéről, tanárainak munkájáról. Mi több: éppen ez a tanulmány mutatja meg, hogy a helyben dolgozó nyomda milyen nagy hatással lehet a szellemi élet munkásaira. 1847-ben, mikor Réthy (Schlotterbeck) Lipót királyi szabadalomlevelet kapott egy könyvnyomda felállítására, a szarvasi iskola tollforgató tanárai külön is örültek 91
